AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Kókay György: Nemzeti könyvtárunk megalapításának visszhangja a korabeli magyar sajtóban. (A könyvtáralapítás 160. évfordulójára.)

ditása egyedül való tárgya, Felséges Nádor Ispányunk Ö Fő Hertzegsége hathatós közben járása által nem tsak kegyesen elfogadni; hanem azon fellyül kegyeimessen megengedni is méltóztatott, hogy a Gróf Urnák Írásban bényujtatott kívánságai minden pontjaiban bétellyesedjenek". A továbbiak során ismerteti a cikk Széchényi beadványának pontjait, majd így fejeződik be: „így tehát kedves Hazánknak mindennemű részeit illető Bibliotheca felállíttatik, mellyben minden Tudós Hazafi jövendőben megtalálhatja nagyobb részént mind azt, ami eddig Hazánkról vagy Hazánkfiairól írattatott. Egyszersmind reményűiét] ük, hogy érdemes Hazánkfiai, akiknek talán kezekben könyv, kéz-irás, pénz, vagy más ritkaság volna, melly nélkül tudniillik még szűkölködne azon Hazabeli Museum, szívesen azt által engedni fogják, s annál is inkább, mivel a Gróf Ur köszönettel meg fogja fizetni annak az árát; amint is eddig se sajnállotta, s nem kéméllette költségeit, tsak hogy gyűjteményeit nevelhesse, bővíthesse."

5 Hosszasabban idéztük, illetve ismertettük a Magyar Hírmondó cikkét nem csak azért, mert ez volt az első közlemény, amely a magyar sajtóban megjelent Széchényi könyvtáralapításáról, hanem azért is, mert a pesti és a pozsonyi német lapok is — csaknem szószerinti fordításban — lényegében e bécsi magyar lap tudósítását vették át. így a Vereinigte Ofner und Pester Zeitung szeptember 5-i számában csaknem pontosan a Magyar Hírmondó cikkét veszi át — németre fordítva.

6 Érdekes, hogy csak a végét hagyja el: a bécsi magyar újság pesti tudósítójának a felhívását a könyvtár további gyarapítására. A Pressburger Zeitung két nappal később, a szeptember 7-i számában, az előzőkhöz hasonlóan, szintén a címlapon hozza a könyvtáralapításról szóló közleményt.

7 Tartalmilag csak annyiban különbözik az előzőktől, hogy összevontabban és rövidebben közli az eseményt. Eredetibb megfogalmazású és az eddigiekhez képest újat is mond a Zeitschrift von und für Ungern 1802. II. kötetének 2. füzetében megjelent cikke.

8 Ez már arról is tud, hogy a gyűjteményt eddigi helyéről „Zinkendorf"-ból (NagyCenk) — ahol eddig is nyitva állt a magyar irodalmárok előtt — Pestre szállítják, az egykori szemináriumi épületbe. Kiemeli, hogy itt a könyvtár nyilvános használata nagyon meg lesz könnyítve: „... Sie wird bald von Zinkendorf, wo sie bisher schon zum Gebrauche der ungarischen Literaturen offen stand, hieher nach Pesth gebracht, und in dem ehemaligen Seminariums-Gebäude besonders aufgestellt werden. Durch die Anstellung eines Bibliothekars, eines Canzellisten, u. eines Dieners dabey, wird die öffentliche Benutzung derselben sehr erleichtert werden

..." Mint láttuk tehát, Széchényi elhatározásáról, mellyel könyvtárát a nemzetnek ajándékozta, csaknem valamennyi korabeli lapunk vezető helyen emlékezett meg. A leglelkesebb hangon a bécsi Magyar Hírmondó írt, a német lapok inkább csak a tényeket rögzítették. A hazai sajtó a továbbiakban is foglalkozott a könyvtárral. Hírt adott a vele kapcsolatos újabb fejleményekről és személyi kinevezésekről. így a Zeitschrift von und für Ungern 1802. IL kötetének harmadik füzetében közölte Miller könyvtárosi kinevezését.

9 Bár a folyóirat megjelenésének pontos dátumát nem ismerjük, minden bizonnyal friss értesülései lehettek, hiszen még 1802-ben közölte Széchényi november-végi elhatározását Miller kinevezéséről, miközben melegen emlékezett meg róla: „Der gewiss sehr ehrenvolle Posten eines Gustos der durch Se. Exe. den 274