AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Fazakas József: Pótlások Szabó Károly Régi Magyar Könyvtárának I-III. kötetéhez.(Harmadik közlemény)

Függőleges állású egyleveles nyomtatvány (15 /// sor + 3 hasábban: 20 /// sor). Példányunk a nyomtatvány felső és alsó harmadából tartalmaz két-két, összesen négy töredéket. Az üdvözlőirat Semlinger vagy Semler (Semlerus) János nagyszebeni kereskedőnek és Gökel Katalinnak az esküvőjére készült. A vőlegény neve a címzésben valószínűleg rövidített latinos alakot mutatott (Semle[ri]), míg az egyik üdvözlő versben, amely ugyancsak töredékesen maradt fenn példányunkban, a vers bizonyos verzálisan szedett és egy függőleges vonalat kitevő betűiből a SEMLINGER név olvasható ki. Ez lehetett talán a vőlegény igazi neve. A menyasszony, Gökel Katalin, valószínűleg özvegye volt a neve után említett Müller Györgynek. Példányunk hat latin nyelvű üdvözlővers töredékeit őrizte meg. A versek szerzőit Illetőleg a következőket állapíthatjuk meg. Az egyik szerző Johannes Flei\cherus Gib. / S. P. Gollab. 2., akiről tudjuk, hogy Krempes János rektorátusa idején, vagyis valamikor 1687 és 1691 között működött a nagyszebeni gimnáziumnál, 2. collaboratorként. (Vö. Teutsch, Friedrich: Geschichte des ev. Gymnasiums A. B. in Hermannstadt. Archiv des Vereines für siebenbürgische Landeskunde. Neue Folge, 17. Bd., 129. lap, 128. lap jegyzete és 127. lap.) Egy másik vers írójának a nevéből töredékünkön — sajnos — a keresztnév hiányzik: . . . Mild Magár. AA. LL. Stud. Ez a személy talán Andreas Mild lehetett, aki ugyancsak Krempes idejében működött 2. collaboratorként a gimnáziumnál. A vers megjelenése idején még Studiosus, vagyis felsőbb osztályú tanuló volt, s egy-két év múlva talán a Fleischer utódja a collaboratorságban. Egy harmadik vers írója, Joh. Zachriae (helyesen Zachariae), szintén collaboratorként ismeretes Krempes idejében. Még egy vers írójának a nevéből is látható valami töredékünkön: Johannes Bre. ... Lehet, hogy ez Johannes Brenner, aki ugyancsak a gimnáziumban tanított. Működésének idejét nem tudjuk ugyan pontosan, de annyi megállapítható, hogy 1695 végéig volt 1. lector, mikor is lelkésszé avatták. (Ld. Teutsch i. m. 129. lap.) Abból, hogy a Mild és a Zachariae neve után nincsen odaírva, hogy gimnáziumi collaboratorok, arra következtetünk, hogy nyomtatványunk az 1687—1691 közti rektori időszaknak inkább az elején jelent meg, amikor még ez a két személy nem volt collaborator. Az üdvözlőirat nyomdai adatai csak megerősítik a megjelenés idejét illető eddigi megállapításainkat és erre vonatkozó feltevésünknek sem mondanak ellent. Amint az impreszszumból kitűnik, ez a csinos keretdíszítéssel ellátott nyomtatvány Jüngling Istvin műhelyében készült. Jüngling 1666-tól működött Nagyszebenben. Az ő nevével ellátott utolsó nyomtatvány 1687-ből való. Nem tudjuk, hogy ezután működött-e még, mert sem 1688-ból, sem 1689-ből nem maradt fenn nagyszebeni nyomtatvány, sőt 1690-ből is csak egy nyomtatvány ismeretes, s a nyomdász neve azon sincs kitéve. Emlegetnek ugyan egy 1689-re szóló naptárat, amelyet Barth János nyomtatott volna, de ennek a hitelességét később kétségbevonták. (Ld. Adleff Norbert: Adalékok az erdélyi német kalendáriumi irodalom történetéhez. Kolozsvár 1907. 87. lap.) 1691-ben Hermelius János nyomtat Nagyszebenben, 1692-ben pedig Agnetha Jünglingnek, vagyis Jüngling özvegyének a nevét találjuk egy nyomtatvány impreszszumában. 1693-ban már Barth János nyomtat, Jünglingné költségén. Ha Barth valóban kiadott egy kalendáriumot 1689-re, akkor feltehető, hogy mint az özvegy faktora nyomtatta azt, s ebből az következnék, hogy 1688 vége felé Jüngling már nem élt. Minthogy azonban ez bizonytalan, csak annyit állapíthatunk'meg, hogy Jüngling valamikor 1687 és 1691 között halt meg, tehát nyomtatványunk ebből az időből való. Ugyancsak megerősíti következtetéseinket töredékeinknek az eredete is. Töredékeinket ugyanis Bethlen Mihálynak, Bethlen Miklós erdélyi kancellár fiának kéziratos naplójában, pontosabban annak kötéstáblájában találták, a kötés restaurálása során. (Jelzete a Kézirattárban: Oct. Hung. 1261.) Ez a napló 1691—1695 között íródott, és azt a jelek szerint használat előtt, vagyis 1691-nél nem későbben kötötték be. így töredékeink sem lehetnek későbbiek. Megállapításainkat összevetve, megmaradhatunk a mellett, hogy nyomtatványunk 1687 és 1691 között, mégpedig ennek az időszaknak valószínűleg inkább az elején, tehát valamikor 1687 táján látott napvilágot. (Jelzete: KMK II. 2049c.) 239