AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Bereczky László: A magyar szakkönyvtárak és feladataik

kebbre vonása természetes, hiszen nehezen képzelhető el a szélesebb körű gyűjtés, — persze ez nem jelenti azt, hogy a nemzeti szakkönyvtárak ne igyekezzenek megfelelő csatornákat kiépíteni a külföldi nem nyomtatott és sokszorosított anyag beszerzésére. Még egy lényeges különbség van a külföldi és belföldi anyag beszerzése között: míg a külföldi irodalmat általában egyetlen példányban szerzi be a könyvtár, addig a hazai irodalom legértékesebb részét — éppen „nemzeti" könyvtári feladataiból következően —- több példányban gyűjti be. ,.Nemzeti" szakkönyvtárakról lévén szó, — melyeknek teljes jogú potenciális olvasója minden felnőtt állampolgár, legyen bár a szakterület tudósa vagy a szakterülettel éppen ismerkedő fiatal — nem szűkíthetik gyűjtésüket a szaktudománynak csak felsőfokú szaktudással érthető dokumentumaira, a középfokú, sőt alapfokú szakdokumentumokat ugyanúgy be kell szerezniök. Ez semmiesetre sem csökkenti e könyv tárak „tudományos" voltát. Általában elvként lehet kimondani, hogy a „nemzeti" szakkönyvtárak kötelessége a dokumentált forrásanyagot valamilyen formában az érdeklődő rendelkezésére bocsátani. Az állományapasztás minden egyes könyvtárban, de a szakkönyvtárakban különösen az állománygyarapítással egyenértékű és azzal párhuzamos feladat. A „nemzeti" szakkönyvtárak állományapasztása különös gondosságot és gyorsaságot igényel, mivel befolyásolja az újonnan beözönlő hatalmas anyag megfelelő elhelyezését. Ugyanakkor a nem humanisztikus szakkönyvtárakban általában igen csekély az értéke már a 20—25 esztendős dokumentumnak is, csak feleslegesen duzzasztja az állományt és nehezítik az eligazodást. Véleményünk szerint kevéssé kell figyelemmel lenni arra a sokat hangoztatott ellenvetésre, hogy a „nemzeti" szakkönyvtárak a szaktudomány történeti kutatói számára is alapvető gyűjtőhelyek, hiszen a tudománytörténet művelőinek többsége csak nemzeti tudománytörténet iránt érdeklődik s az ő számukra elegendő anyagot tartalmaz az általános nemzeti könyvtár, a külföldi anyagot pedig könytárközi kölcsönzés útján meg lehet szerezni a külföldi általános nemzeti könyvtáraktól. Némileg más a helyzet a humanisztikus tematikájú nemzeti szakkönyvtárak esetében (nálunk ilyen csak az OPK), ahol a történeti stúdiumoknak nagyobb a szerepe s az állomány apasztását szűkebb rostával és időben nagyobb engedménnyel lehet elvégezni. Állomány feltárás, tájékoztatás, olvasószolgálat A „nemzeti" szakkönyvtárak állományfeltárással, tájékoztatással és olvasószolgálattal kapcsolatos feladatait együttesen kell tárgyalnunk. Űgy gondoljuk, az összevonás szükségességét kellően indokolja a felsorolt munkaterületek szerves összekapcsolódása a szakkönyvtárakban. A továbbiakban vizsgáljuk meg a szolgálat alapvető tevékenységeit egyenként. 1. Katalógus, bibliográfia és dokumentáció. A szaktudomány legfrissebb anyagának a katalógusokban, bibliográfiákban való feldolgozása és dokumentálása elsőrendű feladata a szakkönyvtárnak. A feldolgozó munkával szemben támasztott követelmények a nemzeti szakkönyvtárban: gyors legyen, szelektív legyen, tehát csak a szaktudomány továbbhaladását szolgáló s a gyakorlatban hasznosítható új eredményeket dolgozza fel, ugyan12* 179