AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Németh Mária: A központi katalógus szerkesztésének Berghoeffer-féle módszere

Ilyen esetekben további nehézséget okozott az anyag szétszóródása is. Jellemző példa erre egy Schmidt nevű szerző azonos munkájának öt helyre való kerülése: Schmidt: Geschichte des Welthandels Schmidt, Geo.: Geschichte des Welthandels Schmidt, M. G.: Geschichte des Welthandels Schmidt, Max Georg: Geschichte des Welthandels Schmidt, Max G.: Geschichte des Welthandels. Joggal hívja fel a figyelmet Berghoeffer, hogy ez a példa nem szélsőséges eset, mert az ilyen szerzők, mint Huber, Meier, Müller, Schulz stb. tucatjával fordulnak elő a katalógusban. Ezt a veszélyt Berghoeffer ötletesen küszöbölte ki: lemondott arról, hogy az egy könyvtár katalógusának beosztási szabályait erőltesse az attól különböző központi katalógusra, az egyébként is bizonytalanul megadott szerzői keresztneveket nem vette figyelembe, hanem első elemnek (rendszónak) tekintve a szerző vezetéknevét, második elemnek — amely a további beosztást határozta meg — a cím azon szavát vette, amit az akkor érvényes porosz instrukciók előírtak. Ilyen módon elérte azt, hogy a fent idézett Schmidt: Geschichte des Welthandels c. mű cédulái, illetve lelőhelyei egyetlen helyre kerültek. Az anonim munkák leválasztása a szerzői rendszavas művektől jelentette a következő lépést. Itt azonban a nehézségek a dolgok természeténél fogva nem csökkentek, hanem fokozódtak. Berghoeffer az útkeresők fáradságos kísérletezésébe bonyolódott, midőn az anonim-művek egységes sorát tovább akarta bontani. Végül is azt tartotta helyesnek, ha a „valódi" anonim-munkák cédulái közül kiemeli a földrajzi és a személynevekhez kapcsolható művek kartonjait. A kiemelt földrajzi nevekből külön katalógust alkotott, míg a személynevek cédulái a betűrendes szerzői sorozatba kerültek. A „sima" anonim és a földrajzi sorozat mellett létrehozott egy ún. „kronologikus" részt is, ahova a nem könyvszerű dokumentumok, (pl. röpiratok, felhívások, protokoll-iratok, rendeletek, beadványok nyomtatott szövegei) kerültek, amennyiben nem voltak beoszthatok a földrajzi katalógusba. Mindeme katalógus-sorok elrendezése közben a „Preussische Instruktion" beosztási szabálya fokozta gondjait, de volt bátorsága itt is a racionális rendezést végrehajtani a mechanikus és a tárgyi szempontú elrendezés ésszerű kombinálásának segítségével: az anonim sorokon belül mechanikus rendet teremtett, viszont a földrajzi- és a személynevek kiemelésével bizonyos tárgyi rendet vitt a túlságosan formális és mechanikus sorokba. így a tájékoztatás szempontjait ötletesen kapcsolatba hozta a lelőhely-meghatározás alapvető feladatával. Mindezekből világos Berghoeffer rendszerének jelentősége a központi katalógusok szempontjából: 1. A bibliográfikus aprólékossággal, lassan készülő porosz „Gesamtkatalog"gal, a kor legnagyobb ilyen vállalkozásával szemben korszerű, mozgékony, gazdaságos eszközökkel épülő katalógus-típust teremtett meg, mely a központi katalógust funkciói szempontjából értékelte át. 2. E funkciók szolgálatába állította a katalógus szerkezeti és szervezeti rendjét is: a túlnövéssel fenyegető központi katalógust több sorozatra bontotta, 165