AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Haraszthy Gyula: Az országos gyarapodási jegyzékek külföldön és Magyarországon

az eddigi eredményeket kell minőségi és mennyiségi szempontból elmélyíteni, részben a további — természetesen reális — célkitűzéseket fokozatosan megvalósítani. A fejlesztéssel kapcsolatos teendők egy részére már rámutattunk. Ezek: a könyvtárközi együttműködés fokozása, a kiadvány publicitásának erőteljes növelése, névmutató összeállítása és rendszeres közlése. E szinte „magától értetődő" tennivalók végzése mellett a következőkben látjuk a magyarországi kiadvány további fejlődésének fokozatait: Megfelelő lépéseket kellene tenni—az Állami Könyvterjesztő Vállalat bevonásával— a szocialista államokból, mindenekelőtt a Szovjetunióból és a Német Demokratikus Köztársaságból könyvtárainkba érkező kiadványok központi feldolgozására, hogy e fontos művek közül azok is teljes számban szerepeljenek a jegyzékekben és a központi katalógusban, melyeket kisebb szakkönyvtáraink nem tudnak bejelenteni. Ezzel kapcsolatban —• szintén az AKV könyvtárellátó osztályának közreműködésével — szükséges lenne a nagy példányszámban beérkező külföldi könyvek (műszaki és orvosi terület) központi cédulaellátásának problémáját felülvizsgálni. Tekintettel arra, hogy kurrens hungarica-bibliográfiánk még nem valósult meg, a külföldön megjelent magyar, illetve magyarvonatkozású művek nagy tudományos könyvtárainkba beérkező címeinek, adatainak és lelőhelyeinek központi regisztrálását a gyarapodási jegyzékek keretében lehetne megszervezni, esetleg külön melléklet formájában, amit az erre illetékes intézmények és kutatók számára korlátozott példányszámban rendelkezésre lehetne bocsátani. Helyes lenne az is, ha az Országos Könyvtárügyi és Dokumentációs Tanács a Művelődésügyi Minisztérium Könyvtári osztályával együtt a megfelelő időpontban megbízást adna a jegyzékek tartalmi elemzésére, könyvtáraink szerzeményezési politikájának, gyarapítási munkájának rendszeres analízisére, a gyűjtőköri differenciálódás egyes jelenségeinek figyelésére.

24 Végül — természetesen néhány év múltán — egyes, különlegesen nagyobb érdeklődést kiváltó szakokat (pl. a referensz- és segédkönyvek anyaga, bibliográfiák címei, a távlati tudományos terv munkálatai során elsőrendűen kiemelt témák irodalma) kumulálni lehetne, hogy e rész-kumulációk, mint összesített lelőhely-jegyzékek és szakbibliográfiai segédeszközök a kutatók és a szakértők rendelkezésére álljanak. Ha az országos gyarapodási jegyzékek szerkesztése és kiadása terén elért eddigi, kétségtelenül jelentős eredményeket nemcsak megőrizzük, de tovább is fejlesztjük, ha könyvtáraink — elsősorban a hálózati központok — a szocialista szellemű könyvtárközi együttműködés keretében fontos, támogatásra méltó könyvtári műszernek tekintik a kiadványt, ha a magyar könyvtárügy vezető szervei erőteljes támogatásban részesítik a jegyzékek munkáját, ha tudósaink, kutatóink és szakembereink napi munkájuk során támaszkodnak a gyarapodási jegyzékekre s ezek elérik a megfelelő publicitást, kétségtelen, hogy a kiadvány által közvetített művek eredményei gyorsan beépülnek a kutatómunka, az oktatás, a termelés napi és távlati munkájába, így az a sok jószándék, energia, együttműködési készség, ami e fontos és szín154