AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Haraszthy Gyula: Az országos gyarapodási jegyzékek külföldön és Magyarországon

19 szakba csoportosítva kerültek kiadásra. Az 1926. év anyaga 3570 lapon, az 1927. évé 1490 lapon látott napvilágot. A központi gyarapodási jegyzék az említett könyvtárak külföldi könyvbeszerzései mellett a magyarországi monografikus kiadványok, továbbá a magyar és a külföldi periodikák adatait is tartalmazta, sőt kezdetben név- és földrajzi utalókkal is el volt látva. Ez csakhamar túlzásnak minősült, s a szerkesztőség eltekintett közlésüktől. Az országos gyarapodási jegyzék előszava

10 rámutatott arra, hogy a húsz legjelentősebb könyvtár beszerzései — az akkori könyvtári viszonyok között — lényegében átfogták a Magyarországon fellelhető tudományos irodalmat. Ezután elvileg is tisztázni kívánta a nyomtatott országos gyarapodási jegyzék valóban korszerűnek és haladónak mondható célkitűzéseit: megkönnyíteni az olvasók tájékozódását a legújabb kiadványok könyvtári lelőhelyét illetően, s ezzel fokozni a könyvtárak használatát; a füzetek egy részének egyoldalas nyomása által címnyomatokat adni a könyvtárak számára, s így támogatni azokat a katalogizálás munkájában; a célszerűség és tervszerűség jegyében — a gyarapodási jegyzékek közrebocsátása által — előmozdítani a könyvtári szerzeményezés koordinálását; végül a kiadvány segítségével aktívabbá tenni a könyvtárak közötti együttműködést. Az előszó — az akkori könyvtárügyi viszonyok valóságát nem eléggé mérlegelő optimizmusa ellenére—ele ve leszögezte azt a nehézséget, sőt buktatót is, mely a jószándékú kiadvány közeli megszűnésére vezetett: a kitűzött célok megközelítése •— mondja — csak akkor remélhető, ha a jegyzék megjelenése szorosan nyomon követi a könyvtárak beszerzéseit. De nemcsak az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ munkájának kezdeti nehézségei és funkciójának kiszélesítése okozták, hogy a nagy várakozást keltő kiadvány a magyar tudományos könyvtárak 1926. és 1927. évi gyarapodásának közzététele után megszűnt, hanem a ráruházott funkciók és az igénybevett módszerek ellentmondásossága is. Az egyik baj az volt, hogy a tájékoztatást kívánták szolgálni, lehetőleg jelentékeny késedelem nélkül, ugyanakkor ragaszkodtak a Preussischer Gesamtkatalog, illetve a Berliner Titeldrucke példájához, mely teljes értékű, bibliográfikus pontosságú és részletességű címleírásokat követelt. Ennek következtében a könyvtárak által beküldött címleírásokat a Központ munkatársai nemcsak egységesítették, hanem sokszor teljesen át is dolgozták. A nehézségek és problémák másik forrása a kiadványra ruházott feladatok halmozásában rejlett. Az még nem lett volna baj, hogy a könyvtárak periodikagyarapodásának adatait is nyilvántartotta, de az már igen, hogy a hiányzó magyar nemzeti bibliográfia funkcióit is vállalta a magyarországi kiadványok könyvészeti adatainak és könyvtári lelőhelyeinek közzététele által. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a hagyományos nyomdatechnika okozta „átfutás" körülményessége és lassúsága rövidesen bekövetkezett, világos, hogy a lemaradást — a gyarapodási jegyzékek rémét — az OKBK kiadványa sem tudta elhárítani. Mindezen nehézségek, és feladat-halmozások miatt a különben értékes kiadvány rövidesen megszűnt, s így a tudományos tájékoztatásban való szerepe és egyéb, helyesen felfogott célkitűzései veszendőbe mentek. Az OKBK jogutóda, az Országos Könyvtári Központ (OKK) csak jóval ké10 Évkönyv 145