AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Tombor Tibor: A nagykönyvtárak építésének új útjai

nálója közötte könyvtárban a legszorosabb kapcsolat áll fenn. A könyvek egyre inkább meghatározzák a tér jellegzetességét. A forma és a tartalom harmonikusan összeolvad. A XIX. század első fele építészeti szempontból a könyvtárak történetében a területi felbomlás, a tagozódás, az ún. raktárhönyvtárak kialakulásának nagy időszaka. A könyvtermelés növekedésével és könyvtárba áramlásával egyre bonyolultabbá válik a könyvtári gyarapító- és feldolgozó munka, egyre több könyvtárosra van szükség a feldolgozásra s a katalógusok elkészítésére. Nagyobb az állomány s egyre szélesebb olvasói rétegek dörömbölnek a könyvtárak kapuin. Altalánossá válik a kölcsönzés. E nagy fejlődésben alapvető változásnak kell bekövetkeznie. E változás első meghirdetője egy olasz polgár, Leopoldo della Santa, aki 1816-ban Firenzében teszi közzé alapvető fontosságú művét, melynek címe: „Della costruzione e del regolamento di una pubblica universale biblioteca". Della Santa hirdeti meg elsőnek a könyvtári épület hármas tagolásának elvét. Elválasztja egymástól a könyvet, az olvasót és a feldolgozó munkát. Míg a teremkönyvtár az „et visui et usui" elv alapján

18 rendezkedett be, della Santa terve „eszményi" terv, mely már magában hordja a funkcionális követelményeket. Della Santa a kor könyvtárépítészeti kérdéseinek nagy úttörője, de teoretikus. Soha sem épít könyvtárt. Münchenben 1832—1843. között építik át F. Gärtner építész tervei szerint a „Münchener Bibliothek"-ot. Ez az első nagyobbszabású modern könyvtár, mely sokáig szolgál Európa számára példaképül. E könyvtári átépítés során tisztán érvényesül a hármas tagoltság nemrég meghirdetett elve. A raktár itt már világosan elkülönül az épület másik két funkcionális területrendszerétől. A XIX. század közepe a nagy európai könyvtárépítések időszaka. Ekkor építi meg Jean de Laborde

19 a párizsi Bibliothéque Royale-t (1845). H. Labrouste 1843—1850. közt irányítja a St. Genevieve könyvtár építését. Öt követi egy Angliába szakadt olasz emigráns, A. Panizzi, aki a müncheni példa nyomán építi át az új londoni könyvtárt, a British Museumét. Néhány évvel később H. Labrouste a Bibliothéque Nationale-t tervezi (1859). E tervezők következetesen a hármas tagoltság gondolatának megvalósítói. Elválasztják a könyvraktárt az olvasótermektől és a könyvtár valamennyi egyéb helyiségétől. Ezáltal a raktár sajátos önálló alakot, méreteket és struktúrát kap.

20 Elkészül a washingtoni Nemzeti könyvtár, a Library of Congress épülete is, Németországban pedig 1874 és 1914 között az egyetemi könyvtárak jelentős része önálló épületet kap. Ugyanerre az időszakra esik az amerikai nagy egyetemi könyvtárak létesítése is.

21 Az új könyvtárépítkezések során új anyagokat is alkalmaznak. A Harvard University 6 emeletes raktára 1876-ban épül önhordó acélszerkezettel épül. AMarburgi Egyetemi Könyvtárnak ugyancsak tiszta vas ós acélszerkezetből épült többemeletes raktára 1897-ben készül el. Itt alkalmazzák először könyvtári épület esetében a vasbetont. Míg a század közepén az öntöttvas az uralkodó elem, a század utolsó negyedében kialakul az állítható polcozatú acélszerkezet, a „Stahlregal" (R. Lipmann strassburgi műlakatos találmánya). Csökkennek a tengelytávolságok a kétoldalas harántállványok között 3 méterről 1,30 méterre.

22 87