AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

I. A könyvtár életéből - Nagydiósi Gézáné: A Hírlaptár raktári helyzete az új épület berendezésének perspektívájában

folyóiratokat stb. havonkinti ill. negyedévenkinti feldolgozásáig). Ezek elhelyezése és kezelése rendszerében is, helyileg is független a rendes raktártól mindaddig, amíg be nem sorolják azokat. Ezek tárolása különleges (esetleg fiókos vagy szekrényes) elhelyezésben történnék, hasonlóan a Műszaki egyetemi hálózat könyvtáraiban látható szabadpolcos kezeléshez. Ugyanígy lehetne az olvasótermi szabadpolc anyagát kezelni. Az utolsó szám láthatóan, a korábbi számok pedig mögötte a szekrénykében lennének elhelyezve egy évig. Ha átlátszó műanyagból megoldható lenne ez a szabadpolcos elhelyezés, igen tetszetős lenne és védené a szabad számokat, egyes darabokat. A szabadpolcos elhelyezés nem tartozik témakörünkbe, említést csupán azért teszünk róla, mert a Hírlaptárnak ez a terve — mely részletes kidolgozásra később kerül — struktúrájában formailag a kurrens-tárolással függ össze. A periodikák kurrens része (évi kb. 300—350 fm.) ezidőszerint nagyrészben függőlegesen, állított helyzetben, dobozokban vagy doboz hiányában szabadon, választólapokkal elkülönítve vagy bezsúfolva raktárainkban több helyen. Ekkora mennyiségnek természetszerűleg egy közös helyet kell biztosítanunk és egységes külön raktárt. S mert ennek az anyagnak feldolgozási munkálatai (címfelvétele, kötetberendezóse stb.) egész éven át folyamatosan történnek, azért ezt a munkát végző dolgozók is itt lesznek elhelyezve. Sajnálatos, hogy a legértékesebb raktárrészlegből kell kiszakítanunk tekintélyes mennyiségű helyet a kurrens-tárolásnak és &f kurrensanyag feldolgozóinak, de a feldolgozáshoz nélkülözhetetlen kardex, szolgálati katalógus stb. és a szalagrendszer megköveteli, hogy egy szinten legyen a kollacionáló — anyagával együtt — az egyéb feldolgozó munkákkal. Az állomány megőrzése Nem tartozik szorosan tárgyunkhoz, de mivel raktári probléma, úgy érezzük, szóvá kell tennünk az állomány megőrzését. Az OSzK nem lehet szerény igényű, anyaga minden Hungarica-kutató bázisa. Funkcióinak betöltéséhez feltétlenül legalább kétféle tagolású raktárt kell kialakítania: a) archiválist (melyet forgalomba nem ad), b) használatit (az olvasók számára). E kétféleség látszatra nem férhet meg egymás mellett, — de csak látszatra, mert archivális célra megőrizzük az eredeti példányt, a használók számára kiépítjük mind kurrensen, mind retrospektive a használati anyagot. S itt kell megemlítenünk, hogy az állomány megőrzéséért állandóan folytatni kellene a vegyi kísérleteket, különös tekintettel a XIX. század második felétől használt olcsó nyersanyagból (fapép) készült papíranyagra. Ezekből — a sokszor savtartalmú papírból készült újságokból —egyesek már ma teljesen tönkrementek, szétmállottak. Köztudomású, hogy a hírlapok a legolcsóbb papíranyagból készülnek, tehát legkevésbé időtállók. De egyébfajta megőrzésre is gondolunk — főleg a használati példányoknál —', egyben mint tehermentesítési módszerre is: a mikrofilm, mikrokártya, fénykép stb. eljárásokra, melyeket igénybe kellene vennünk mindannyiszor, amikor egyetlen példány-ritkaságunkat kellene kézbe adnunk. Vannak már államok pl. Finnország, amelyek teljes hírlapállományukat mikrofilmeztették. Figyelembe kell azonban vennünk, hogy nagy mennyiségű anyag mikrofilmezése többe kerül, mint új raktár építése. (Pascsenko.) 1 m

3 raktári hely létesítése (építés és vasállványzat) és 100 éven át való üzemeltetése alig több 1000 Ft-nál, ugyanennyi helyen elraktározható közepes nagyságú kötetek kb. 40 000 oldalának mikro70