AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

I. A könyvtár életéből - Nagydiósi Gézáné: A Hírlaptár raktári helyzete az új épület berendezésének perspektívájában

kellene venni az elhelyezésre kerülő anyag méreteit. A szabványos 1 m-es polc itt gazdaságosan ki nem használható. A leggyakorlatibb volna a polc hosszúságát a kötet kétszeres, háromszoros hosszában megállapítani (1 kötet hossza 48—65 cm). Egy polcra 2—3 kötetet helyeznénk (egy régi kötet 6—8 cm, az újabbak 4—5 cm vastagok) 15—16 cm magasságig. Fölötte minél kevesebb légteret hagyva, mert ez a tulajdonképpeni veszteség ennél a raktározási módnál. Az állvány hosszúságát a szabványtól eltérően ugyancsak a kötetek méreteihez, kell alkalmazni (a kétféle újságmérethez). A részletes számítások közlését mellőzve végső eredményképpen közölhetjük, hogy az ilyen elhelyezésnek raktárigénye kb. 25—30%-kal nagyobb. A vízszintes raktározás — beleszámítva a drágább állványokat is — mintegy, 30—40%-kal lenne költségesebb. Ebből le kellene vonni azt a megtakarítást, ami a kisebb mértékű, rongálódás következtében a restaurálás, köttetés stb. terén jelentkezik. Ekkora áldozatot érdemes lenne vállalni egy archivális könyvtárban, ahol az anyag óvása és minél hosszabb ideig való megőrzése a legfontosabb feladatok közé tartozik. A vízszintes tárolás megfontolásánál megjegyezzük még, hogy az erre szánt állomány-részleg főleg a leggyakrabban használt fővárosi napilapokból és vidéki újságokból, és a külföldi úgynevezett „világlapokból" tevődik össze, tehát aránylag a „legforgalmasabb" anyag. Elhasználódásuk állandó javítást tesz szükségessé. „Tömör raktározás" Eddig még nem tárgyaltuk, de feltétlenül beszélnünk kell az úgynevezett tömör raktározás kérdéséről. Ez a raktározási mód sokak szemében mint a végszükségben szenvedő könyvtárak utolsó menedéke szerepel. Történeti jelentkezése valóban erre utal. Ha ebből a nézőpontból ítéljük meg a kérdést, indokolatlannak látszik az OSzK-ban tömör raktározásról beszélni éppen most, amikor reményekkel telve egy megfelelő, új tágasabb elhelyezkedésről tervezgetünk. Azt hisszük azonban, hogy a tömör raktározást, mint a modern technika által a raktári kapacitás bővítésére nyújtott lehetőséget mindenképpen számításba kell vennünk és ha pillanatnyilag nem is szükséges, már eleve gondolnunk kell arra az időre, mikor egyik vagy másik fajta tömör raktározási rendszerrel kell megoldanunk a raktározás újra és újra jelentkező problémáit. A tömör raktározás a technika szülöttje. Míg a könyveket faállványokon helyezték el, minden talpraesett ötlet és igyekezet megfeneklett a kivitelezés nehézségein. A fa nem bírta a különleges igénybevételeket. Mikor azonban a vasállványok megjelentek, sőt egyre tökéletesedtek és kiszorították a fapolcokat, lehetővé váltak olyan konstrukciók, amelyekkel a több mázsa súllyal megterhelt állványokat, vagy azoknak egy részét is ide-oda lehetett mozgatni. Egyes tőkés országok könyvtárai (Anglia, USA, Svédország) már régebben foglalkoznak intenzíven a tömör raktározás problematikájával; több módszert próbálnak ki a gyakorlatban is. Röviden vázoljuk a kialakult négyféle rendszert. Történetileg nem a legrégibb, de elvileg a legegyszerűbb az a megoldás, amelynél a — legtöbbször beépített — állványok közötti folyosót használják Q4