AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

I. A könyvtár életéből - Nagydiósi Gézáné: A Hírlaptár raktári helyzete az új épület berendezésének perspektívájában

tőségük a történetírók szempontjából is fokozódik. Mint kutatási és forrásanyagnak egyre növekvő jelentősége van a kutatási távlati tudományos terv legújabbkori történelmi, irodalom- és tudománytörténeti témáiban is. Tudomásul kell vennünk és számolnunk tehát azzal, hogy a periodikák majd nagyobb menynyiségben gyarapítják az állományt, mint eddig, és a 20 évre feltételezett 6000— 7000 folyóméteres növekedés esetleg könnyen 8000—10 000-re duzzadhat. Az új elhelyezésben, 20 év gyarapodását véve figyelembe, 14 000—17 000 polcméternyi raktárigény merül fel. Meg kell jegyeznünk, hogy itt csupán azzal az állománnyal számolunk, amely a Hírlaptár jelenlegi rendszerében van elhelyezve, tehát tervezéseink nem vonatkoznak a periodikus bibliográfiákra és a nem folyóirat jellegű periodikákra. JRaktározási rendszer A periodikák hatalmas tömegének új otthonában való elrendezése szükségszerűen felveti azt az elsődleges kérdést, hogy milyen rendszer mutatkozik legcélszerűbbnek a raktározásra. Szembe kell néznünk ugyanis azzal a sajnálatos igazsággal, hogy a jelenlegi raktározási és elrendezési rendszernek funkcióbeli szerepe nincs, csupán tárolja az anyagot, a vele való kapcsolat csak a személyzeten át a kiszolgálás keretében áll fenn és nem nyújt lehetőséget a kutatónak közvetlenebb kapcsolat megteremtésére. Mennyivel közelebb kerülhet pl. a kutató egy olyan könyvtár kincseihez, amelyik akár időrendben, akár szakok vagy nyelvek szerint, akár földrajzi elkülönítés, vagy más szempont szerint foglalja össze anyagát! A méret szerinti elrendezésnél viszont csupán a katalógusokon keresztül férkőzhet hozzá; a raktár tehát ahelyett hogy segítené munkáját, inkább egy hegyhez hasonlít, melyből fáradságos munkával kell kibányászni a nemes ércet. Ez a felismerés többször jelentkezik a könyvtártudomány irodalmában. A Bibliotekar'-ban is többször folyt vita erről a kérdésről. (1956. 6. sz., 1957. 2. sz.) Ezeket a vitákat mérlegelve, egybevetve a gyakorlati tapasztalattal, és főleg számításba véve a nagykönyvtárak mennyiségi növekedését, az a vélemény alakult ki, hogy a raktár funkcióbeli szerepét sajnos fel kell áldozni a gazdaságosság és jobb kihasználás érdekében, és mindenféle térveszteség — mind horizontális, mind vertikális — megszüntetésére kell törekedni. (1. még Sebestyén •Géza A könyvtári munka. A raktári rend c. cikkét.) Vigaszul meg kell említenünk, hogy a milliós vagy többmilliós nagykönyvtárak mind kénytelenek erre a zártsoros elrendezésre áttérni. A hírlaptári raktár új elhelyezésében tehát szükségszerűen a jelenlegi rendszer elvi alapjai fognak érvényesülni. Az eddigi tapasztalatokat azonban értékesítenünk kell. Ezeket röviden a következőkben foglalhatjuk össze: a) Nem váltak be a csak létrával elérhető magas állványok, a többemeletes és csigalépcsővel összekötött liftnélküli szintek. b) Indokolatlan a vasállványok alsó polcának vagy polcainak kiszélesítése. Az elgondolás valószínűleg az volt, hogy a legnagyobb méretű köteteket itt tárolják. A gyakorlatban azonban nem vált be, hogy csak az alsó polcokon lielyezzük el a nagy köteteket, mert részben sokkal több ilyen kötet van, mint amennyi az alsó polcokon elférne, részben pedig a raktározást tenné bonyolulttá, ha bizonyos anyagot csak a legalsó polcokon helyezhetnénk el. Igaz ugyan, hogy 58