AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Iszlai Zoltán: Sándor István „Magyar Könyvesház"-ának fogadtatása

a további bibliográfiai munkáról, vagy annak szükségességéről. Pedig volt erre néhány átgondolt és reális terv is. Mindezen tervek megvalósulása, vagy kudarca azonban, történelmileg tekintve, bár fontos, mégis felületi jelenség. Az sem döntő kérdés, hogy az esetlegesen megvalósult művek hagytak volna-e maguk után kivánnivalót, vagy sem. A legfontosabb az, hogy bár nemzeti (nyomdászattörténeti) bibliográfiára kétségtelenül jelentkezik a társadalmi igény, ennek felfogására, tudomásul vételére csak egyének voltak képesek, kollektív kezdeményezéssel ennek az igénynek kielégítésére nem találkozunk. Természetszerűen: nem arról van itt szó, hogy a retrospaktív nemzeti bibliográfia ezen ciklusainak megszerkesztése már feltétlenül kollektív munkát kívánt volna, abban az értelemben, ahogyan a 20. század közepén dolgoznak a bibliográfiaszerkesztő kollektívák, hiszenaz áttekintés a nemzeti könyvanyag felett még egy személy számára is elképzelhető. Arról viszont szót kell ejteni, hogy a külső, az anyagi kereteket társadalmi úton lehetett volna biztosítani. Ez sem történt meg. Itt rejlik a korabeli magyar kultúrpolitika nemcsak bibliográfiai téren fennálló egyik ellentmondása, cselekvésképtelenségének egyik forrása is. Ezt a tudománypolitikai ellentmondást ismert társadalmi gyökerei miatt az egyéni kezdeményezés nem képes megszüntetni, vagy láthatatlanná tenni, noha sokat tehet feloldása érdekében. Egy kollektív gyökerű ellentmondás egyéni megoldásának kísérlete azonban nyilvánvalóan csak még jobban hangsúlyozza a kollektíva tehetetlenségét. Ebből a szemszögből tekintve azok, akik (Sándor István) után végrehajtották ezt a kísérletet, nemcsak úttörők, hanem a 19. századi kultúrpolitika egészen akaratlan bírálói is. Jegyzetek: 1. Fleischhack, Kurt. —Rückert, Ernst

—•'Reichart, Günther: Grundriss der Bibliographie. Leipzig 1957. 18. 1. 2. „Im 17. Jahrhundert zeigte sich die Verbindung der Bibliographie mit den Verhältnissen des gesellschaftlich-politischen, literarischen und wissenschaftlichen Lebens besonders deutlich. In Deutschland verursachte der dreissigjährige Krieg einen Niedergang auf allen Gebieten, einschliesslich der Bibliographie. In Spanien, das auf der Höhe seiner Macht stand . . . wurde . . . das nationale Verzeichnis „Bibliotheca Hispana" . . . geschaffen, das mit der „Bibliotheca Hispana vetus" zusammen wohl die grösste bibliographische Leistung des Jahrhunderts darstellt. Auch in den damals als Weltmacht jungen Niederlanden war die bibliographische Tetigkeit rege und erfolgreich . . . Ein dritter Schwerpunkt zeichnet sich in dem unter Richelieu und Ludwig XIV. aufstrebenden Frankreich ab." I. m. 17. 1. 3. Többek között idézi: Szinnyei József, ifj.: A magyar irodalomtörténetírás ismertetése. 2. jav., bőv. kiad. Bp. 1878. 4. 1. 4. i. m. 21. 1. 5. Lukinich Imre: A magyar bibliográfiaírás első kísérletei. = Magy. Könyvszle. 1925. 6. 1. Abafi Lajos: A magyar könyvészet történetéhez. = Magy. Könyvszle. 1879. 118. 1. 6. Lukinich i. m. 17. 1. 6. v. ö. Abafi, u. o. 8. Sándor István: Magyar Könyvesház avagy a magyar könyveknek kinyomtatások szerint váló rövid említésük. Győr 1803. A 2. 1. 9. Szinnyei József: Az első magyar bibliographus. Bp. 1901. 20. 1. 10. Sándor István: Sokféle, (frá s egybeszedé .) Győr—Wien 1791-1808. 6. köt. 3—7. 1. 11. Bánóczy József: Révai Miklós élete és munkái. Bp. 1879. 1. köt. 54. 1. 12. G* nevezetű svédi grófnénak rendes történeti egy juhászi játékkal egyetemben. Kiad. ném. nyelven Gellert R. R. Ford. Sándor István. Pozsony 1778. 287