AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)
IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A törökök ellen Magyarországon hirdetett 1500. évi búcsú és az azzal kapcsolatos nyomtatványok.
Az egységes szöveg és a nagyobb példányszám problémájának ideális megoldását jelentette a nyomtatás. Valóban igen hamar felismerték ennek jelentőségét a búcsú hirdetésével kapcsolatos adminisztráció megkönnyítésére. Először természetesen a legnagyobb példányszámban forgalomba került búcsúlevelek kinyomtatására került sor, folyamatosan már Gutenberg idejétől kezdve. Később azután a búcsú terjesztésének egyes részleteivel foglalkozó utasításokat is nyomtatásban adták közre még a XV. században, első sorban Németországban. 178 Erre a folyamatra nálunk is sor került, amikor nyomda működött hazánk területén. Az 1480. évi jubileumi búcsú pozsonyi hirdetéséhez már használtak nyomtatott búcsúlevelet. 179 Utána két évtizedig nem ismerünk ilyet Magyarországról. Visszatérve azonban az előbb említett és a Selmecbányái plébánosnak szóló utasításra ott, ahol a legátus utasítást adott arra vonatkozólag, hogy terjesszék a búcsút a hívek között, a következő kitétel szerepel: „idcirco discretionem tuam ad confessionalia huiusmodi per impressionem facta et sigillo nostro sigillata." Tehát a feloldozási formulát és a búcsú privilégiumait tartalmazó búcsúleveleket Isvalies által előre lepecsételve és nyomtatvány formájában terjesztették ez alkalommal. Valóban a régi oklevelek között — első sorban az Országos Levéltárban — a mai napig öt fajta ilyen nyomtatott búcsúlevelet sikerült felfedezni tíz példányban. Miután ezeknek szövege lényegében azonos, összefoglalóan ismertetjük őket. Nyomdatörténetileg vizsgálva ezeket az 1500. évi jubileumi búcsú alkalmával Magyarországon felhasználásra került, nyomtatott búcsúleveleket, a következőket állapíthatjuk meg. Az Országos Levéltárban levő hat azonos szövegű, egyleveles nyomtatvány közül kettő gótbetükkel, a többi antiqua típussal készült. A két gótbetűs nyomtatvány, jóllehet azonos betűkkel és azonos sorvégződésekkel készítették, a számtalan szedési eltérés tanúsága szerint két különböző kiadáshoz tartozik. (A tanulmány végén levő leírásunkban „C" és „D" betűkkel jelölve.) Az első pillanatra azonosnak tűnő antiquabetűsek közül az egyik az 1502. nyomtatott évszámot (E. jelű), amíg a többi az 1501. számot viseli. A gondosabb összehasonlítás után kiderül, hogy ez az utóbbi három nyomtatvány sem azonos, hanem kétféle kiadású. Az egyikből (B. jelű) egy, a másikból (A. jelű) két darabot találunk az említett gyűjteményben. A két legutóbbi kiadás között a 4—39. sorokban — azonos sorvégződés mellett — nem kevesebb, mint tizenhárom eltérés található, míg az utolsó négy sor szedése egészen eltérő, még a sorvégződések sem azonosak. Az 1502. évszámú, antiqua típussal készült nyomtatványnál sem csupán az évszámot változtatták meg az esetleg állva hagyott szedésben, ahogy ezt feltételezhetnénk, hanem — a részletes összehasonlítás tanúsága szerint — a sorvégződések megtartása mellett teljesen újraszedték. A tipológiai vizsgálat egyértelműleg bizonyítja, hogy valamennyi búcsúlevél Johann Winterburger bécsi nyomdájában készült. Ez nem is meglepő, hanem szinte természetes, hiszen ez volt az a műhely, amely abban az időben legközelebb működött Budához. E nyomda már a korábbi években is számos megbízást kapott Magyarországról. Elég ha az 1494. évi esztergomi zsinati határozatokra 180 , vagy Johann Muntz-n&k az 1495. évre a budai délkörre számított naptárára 181 , akár az 1500-ban megjelent Baptismale Strigoniense-re 182 gondolunk. 17* 259
