AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Markovits Györgyi: Üldözött költészet. (Kitiltott, elkobzott, perbe fogott verseskötetek a Horthy-korszakban)

tette. Többen, köztük Hatvány Lajos, Benedek Jenő, Simonovits István adták össze a pénzt. Százhetven centiméter magasságot mért a mérték, mikor anyaszült meztelenül te is előléptél a meztelen férfiseregből s nyomban arra gondoltál: mily sokat nő az ember harmincnyolc esztendő alatt! A férfi jött ide már, ki egykor csecsemő volt s most nem súlyát, inkább magasságát mérik s miután megméretett: hát itt áll a meztelen férfiak sorában és vár, félszegen várja sorsát, mint egy szégyenlős kisleány, ki nem tudja, mitévő legyen. Különös szemérem ez, megzavart szívem oly furcsa szórakozása, hogy már-már bocsánatot szeretnék kérni szégyenemben: bocsássatok meg, hogy így láttok most engem s hogy én is észreveszem, mily pocakosak s girhesek vagytok immár ebben a meztelen valóságban, melyre csupán az elmúlás árnyéka borult az egykori fiatalság hamvas illata helyett! (Szemérem) Avilággal való elégedetlenség, a fennálló rend elleni lázadás csendül ki Sztojka László Gherlán 1934-ben megjelent és 1941-ben betiltott, Tárogató c. verseskötetéből. Bár versei ajánlásában azt vallja, hogy nem áll semmilyen zászló alá, Körbe-körbe c. versében az elnyomottakkal való közös sorsot vállalja, és velük várja a szabadságot. . . . Körbe-körbe, sápadt testvéreim, körbe-körbe forog az utunk, bérkaszárnyák, nyírkos műhelyek, gyilkos-irodák: ez a mi jussunk Körbe-körbe, a bányák mélyén, érc kell, szén, mert mulat a gazdag, körbe-körbe, a földnek hátán, magot vetni s nézni, hogy aratnak . . . Mi nem aratunk, nekünk ide rúgnak annyit, ami kell estig, hogy ne hulljunk ki a gépezetből, szelíd tehénkék, tőgyünket fejik, fejik, Körbe-körbe, sápadt testvérek, no de már piroslanak az arcok, keményednek öklök és mellek, fényesednek ígéretes harcok képei, hogy egyszer a körbekörbe végetér s mi aratunk majd, körbe-körbe, de nem sokáig, sápadt testvéreim, látjuk még magunk szabadnak! 232