AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)
III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Markovits Györgyi: Üldözött költészet. (Kitiltott, elkobzott, perbe fogott verseskötetek a Horthy-korszakban)
Nyargaljon vissza boldog Ázsiába, álmodja a lovasnemzetnek magát, büszke magyarnak, úrnak és szabadnak, csak ne érezze, ne tudja jogát, jussát az élet minden öröm ebez, lovasjátékhoz és versenyző géphez. Ne számítsa a nemzethez magát, tartozzon csak az istenadta néphez! Csak a ti lovatok kapjon zabot, forduljon fel éhen a más lova, áll a világok legjobbja szilárdan, nincs egyéb kérdés, nem is volt soha. Száguldjon csak a ti gépkocsitok, úrvezetők! . . . Ha zökken: bizonyára gázol valakit a silány tömegből, szóra sem méltó pénzbírság az ára . . . Robog az ócska jármű Pest felé. Nem izgat a meccs kimenetele, látom: verik a lapdát az urak, s a lapda egy bolond fráter feje: Martinovics mészbehullt feje ugrál, pattog a Vérmező tiprott fűxrén, míg, — hogy is végződik e régi játék? — jeltelen sírba nem gurul szegény . . . Csak játszatok, sárgacsizmás, fehérnadrágos jó urak, csak játszatok! Ne halljátok a villamos dübörgést, ne lássátok a sápadt lázadót, kinek a szíve gyermekek szívével fáj, hogy a fűre lépni sem szabad, s a korláttól is rendőr hajtja el: ne nézze, hogy az urak játszanak. Csak játszatok, ti gyarmatos urak, pólódresszes balkáni angolok, ne izgasson benneteket hogy én, együgyű költő, mit is gondolok. Hisz messze vagyok, messzebb tőletek, én, én, a puszták felszakadt fia, mint lovatok csutakolója és mint a maharadzsától a pária. Éljetek a szép napokkal, urak, játszatok míg be nem borul az ég, sáros nem lesz a Vérmező és csúszós törvényhozó kezetekben a fék. Míg meg nem ered az őszi eső, a Vérmezőre le nem hull a hó, míg el nem fogy a zab, a türelem, s ki nem döglik alólatok a ló! . . . A losonci rendőrkapitányság 1939-ben elkobozta és beküldte az Országos Széchényi Könyvtárnak Kazimir Károly Uj tüzek c. Kassán, 1933-ban megjelent verseskötetét, mely a költő 1906—1933 közötti válogatott verseit tartalmazza. A korábban keltezett versekből még csak ösztönös gyűlölet hangzik a gazdagok ellen, de a háborút már megrázó erővel tudatosan ítéli el. Későbbi 229