AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Markovits Györgyi: Üldözött költészet. (Kitiltott, elkobzott, perbe fogott verseskötetek a Horthy-korszakban)

Az olvasó bizonyára magérti, hogy a rend őre miért sújtott le újra és újra Lukácsra,: „Mig kisgyerek volt, arról álmodott, detektív lesz vagy hajóskapitány. Labdát rugdosott, iskolába járt s járkált fáért, szénért, s kenyér után állt hosszú sort. Fázott lába-keze. Anyja eltartott három gyereket, apja arcképfestő volt hajdanán s a világháborúban elesett. Később azt hitte, mérnök lesz belőle. Szabómunkás lett. Hát tévedett. Hoszonnyolc éves most. Proli és költő. Nincs jó ruhája s nem nyújtott kezet a gazdagok felé és nem könyörgött alamizsnáért s nem is fog soha. Szava feszít, mint vasasok vésője és suhint mint a béres ostora!" (Lukács Imre nyolc sorban.) 1934 elején jelent meg Hollós Korvin Lajos Tömegszállás c. kötete. Fél évvel a megjelenés után betiltották, s a költőt bíróság elé állították. A kiadó ügyetlenségből vagy provokációból felhívta a cenzori figyelmet a kommunista kötetre: Sztálin: Három év . . . c. könyvének hátlapján hirdette a költő új kötetét. A Társadalmunk 1935. december 20-i száma feltűnő betűkkel hozta a hírt: „Vasraverve hurcolták végig a városon Hollós Lajost, a Nyugat novellapályázat nyertesét." A cikk közli a költő akkor írt gúnyversét: Az 1921: III. törvénycikk alapján osztályellenes izgatás és vallásgyalázás miatt (ez utóbbi a címadó vers alapján) 6 hónapot kapott. Rongy és romok. Fakó falak, vén vakolatok omlanak. Zugokban odvas gomba nő, penészt arat a vén idő két ágy, egy roggyant kanapé s a földön három szalmazsák nyögi a fülledt éjszakát. A görcsös zsákokon heten, kettő a rossz kereveten s öten a két ágy magasán, megférve egymás szűk hasán. Szagokból fülledt, zagyva tor, (fintorogna az úri orr!) hagymát emészt facér vasas, mosónő paszulytól hasas, a többi gyomra csak korog. savanykás éhbűzt párolog. Bér s munka helyett rossz szavak, evés helyett hát alszanak. És lopnak is, mert élni kell, az utcaseprő — míg vizel — párnája alól kisgyerek kicsen egy könyök kenyeret. Döglődik itt a vén morál, pap itt hiába prédikál, mi „jámbor" volt és „tiszta", „szent", itt régesrégen tönkrement. Hómunkás kolbászt álmodik S hű hitvese az álmot itt beváltja — ó pompás falat! — az ifjú pékinas alatt. Szűzmárja venné csak zokon, ki függ fölöttük a falon, de, bár ő szeplőtlen fogan, lenevet rájuk boldogan. (Tömegszállás) 221