AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Markovits Györgyi: Üldözött költészet. (Kitiltott, elkobzott, perbe fogott verseskötetek a Horthy-korszakban)

leltetett, a kir. Kúria úgy találta, bogy ezen vádlott büntetése annak bűnösségével kellő arányban szabatott ki. Azonban azon különösen méltánylandó körülményre való tekintettel, mely szerint József Attila vádlott könyvében csupán egy olyan vers találtatott, melynek tartalma törvénybe ütközőnek mutatkozott és bogy ez a törvénysértés a nevezett vádlott első esete volt: a kir. Kúria úgy találta, bogy a büntetés végrehajtásának felfüggesztése ezen vádlottnak jövőbeli magatartására kedvező hatással lesz. Budapest, 1932. évi szeptember hó 27. napján. Dr. Osvald István sk. másodelnök, dr. Slavek Ferenc sk. előadó. A kiadmány hiteléül: Kováts Matild sh. tisztviselő Badnóti Miklós sok verse meg sem jelenhetett a Horthy-korszakban. 1954ben kiadott Versek és műfordítások c. kötetéhez írt tanulmányában Koczkás Sándor a következőképpen szól a költőről: „Radnóti Miklós jelentősége a magyar irodalom történetében: saját emberi és költői lehetőségei vonalán nemzeti költővé tudott növekedni egy nemzetpusztító kor sötét pokla mélyén." 1931. április 18-án az ügyészség elrendelte az Újmódi pásztor oh énekének elkobzását, és vádat emelt ellene „vallásgyalázás és szemérem elleni vétség" miatt. Perének főtárgyalása 1931. december 8-án volt a büntető-törvényszék Töre^-tanácsa előtt. Kétrendbeli vallásgyalázás vétségében találták bűnösnek, s ezért nyolcnapi fogházra ítélték. Fellebbezés után 1932 májusában a tábla (rado-tanácsa az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, de a végrehajtást három évi próbaidőre felfüggesztette. Az egyetemen Horger Antal professzor kari ülés elé szándékozott vinni a költő ügyét, hogy az egyetemről kizárassa. Szándékát Badnóti irodalomtörténész professzora, Sík Sándor akadályozta meg. „Ez a könyv azzal a balhírrel került az asztalomra, hogy szerzője ellen az ügyészség — nem tudom már miféle címen — port indított, a könyvet magát pedig lefoglalta. Hát hiszen 14 éves leányok kezébe talán éppenséggel nem valók ezek a versek; de hogy komoly urak, jogvégzett emberek megütődhettek rajtuk, azt igazán nem értjük. Adva van egy fiatal — s tegyük mindjárt hozzá —, fene tehetséges poéta, aki a versírás rendkívül anakronisztikus szenvedélyének hódol és mondd és írd, 500 számozott példányban közli kortársaival mindazt, amit tavaszról és szerelemről fiatal parasztlányokkal kapcsolatban elmondanivalónak vél. Hogy ennek folytán combokról és mellekről is esik szó, hát persze, persze . . . De hát ki tehet arról, hogy a vén bűnös kerítő, a Természet immár így rendezte be a parasztlányok testét s nem volt tekintettel idősebb urak szexuális tájékozatlanságára. Elvi álláspontunkat annyiszor és annyiszor leszögeztük: mi, minden históriai tapasztalatok alapján, fölöslegesnek és károsnak ítélünk mindenfajta cenzúrát. De ha már vannak ilyesszerű intézmények, hagyják ki a játókból legalább az „átkozott költőket". Flaubert emlékezetes Bovarypöre amúgy is riszkáns dolog az irodalom és erkölcstelenség között levő jogi határok megvonása .. ." írja a Literatura 1931. évi 7. számában a Radnóti-,,esetről". Az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött Újmódi pásztorok énekén ma is látható a „Zárt anyag" feliratú cédula. A következő versek vannak megjelölve: Táj, szeretőkkel Tápé, öreg este Tavaszi vers Keseredő Elégia egy csavargó halálára Arckép Pirul a naptól már az őszi bog; — piros ceruzával nyilván ,,szeméremsért és'' ) zöld ceruzával ó ) „ „vallásgyalázás" 207