AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Markovits Györgyi: Üldözött költészet. (Kitiltott, elkobzott, perbe fogott verseskötetek a Horthy-korszakban)

Miért c. versében magyarázza a kötetcímet: Mily szégyen élni s nem kiáltani, hogy minden, ami történik velünk, csak álom-film, káprázat-valami, mely eltűnik, ha jő a reggelünk! Mily szégyen megnyugodni s nézni csak vagy nézni sem ,csak tudomásul venni: ez ágyú, ez kard, ez rohamsisak, gyerünk tovább, majd más segit rajt', nem mi! Egész életével, egy igaz kommunista következetességével állt helyt ezekért a sorokért. 1927-ben Babits Mihály két fordításkötete jut a kitiltás sorsára. A Postaés Távírda Rendeletek Tára (15. és 31. sz.) közli, nem szállítható Magyarországra a Bécsben, 1921-ben megjelent Erato, (Az erotikus világköltészet remekei.). A másik kötet — A bujaság himnuszai és egyéb erotikus költemények — Savarius álnéven került ki a nyomdából, Párizsban, 1926-ban. Még a nagytekintélyű poéta doctus is veszélyes lenne ? Megértünk mindent, ha arra gondolunk, hogy Babits a proletárdiktatúra alatt a modern magyar irodalom és a világirodalom nyilvános rendes tanára lett a budapesti Tudományegyetemen. A hatalom bitorlói sohasem felejtették ezt el neki. A kommün után rendőri felügyelet alá helyezték. Fenyő Miksa 1922 január 11-én Babits ügyében Vass József kultuszminiszterhez fordul: „Az történt, hogy Babits Mihályt vagy három hét előtt beidézte a rendőrség toloncházi osztálya és egy régebbi verséért, melyben a rendőrszellem lazítást vél felismerni, most csaknem három évvel a vers megírása után eljárást indít meg, s Babitsot büntetéssel sújtotta, ami abból áll, hogy mint a fennálló társadalmi rendre veszélyes egyént nyilvántartja. Igaz, ez a legenyhébb büntetés, de nekem azóta az az érzésem, hogy nem kérek abból a rendből, melyre Babits költészete veszélyes lehet. Nyilvántartják a legnagyobb magyar költőt, aki ha verseit nyugati nyelven írná, ma a Nobel-díj kitüntetettje volna, Danténak utolérhetetlen fordítóját, majdan jobb, belátásosabb időben az ország büszkeségét . . ." Figyeljük csak, milyen „szépen" válaszol Vass József: „ . . . Azonnal érintkezésbe léptem az illetékes rendőrhatósággal . . . Örömmel közlöm Veled, hogy . . . felfogásomnak sikerült érvényt szereznem: Babits töröltetett abból a szégyenletes listából..." 1927-ben kobozták el bírói úton Berezeli Anzelm Károly 300 példányban megjelent Mise című kötetét. A költő birtokában van a szegedi királyi törvényszék és a magyar királyi Kúria pecsétjével ellátott ügyészségi példány. Az akkor még egyetemista költő kötete valószínűleg feljelentés folytán hívta magára a figyelmet. Első fokon 8 verse miatt szeméremsértés vádjával illették, de a tábla előtt már vallásgyalázás (Gloria in excelsis De,o) és társadalomfelforgatásra való törekvés (Kegyetlen óda a szegénységhez, Karácsonyi ének) címén akarták kiterjeszteni a vádat. A tárgyalásra Juhász Gyulát és Zolnay Bélátrendelték be irodalomszakértőkként. Juhász Gyulát végül mint destruktív elemet kitessékelték, a másik szakértő pedig csupa jóindulatból őrültnek akarta deklarálni a költőt. A kötet irodalomtörténeti szempontból is érdekes: az inkri200