AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Markovits Györgyi: Üldözött költészet. (Kitiltott, elkobzott, perbe fogott verseskötetek a Horthy-korszakban)

Az én hazám fekete föld, Min drága élet érik S hol bárgyú barmok, bősz bírák, Az életet herélik. Az én hazám vértől büdös, S kiloccsant agyvelőtül, Hol csámcsogó, csúf csőcselék Halált röhögni csődül, Az én hazám kéjtől hörög, Ha könnyt és kínt fakaszthat; Az én hazám fekete föld, Az én hazám akaszttat. . . S az én hazám mégis hazám, A vérem és a nyelvem Mindig hozzá fog szítani, Át vágyon, célon, elven. S bár szégyen és bár iszonyat Magyarként állni gáton: Azt is, hogy nem vagyok magyar. Csak magyarul kiáltom! Az én hazám fekete föld, Amely véres vigaszt ad: Magyar leszek még akkor is, Ha érte felakaszttat. Ez az esztendő a szociáldemokrata Diószeghy Tibor Bök c. kötetének kitiltásával zárul. Diószeghy versei (Bécsben, 1920-ban jelentek meg) sem véletlenül keltik fel a cenzúra figyelmét: találó politikai szatírák, a gúny maró eszközeivel veszik célba a fehérterror tomboló Magyarországának szörnyű eseményeit, szégyenletes jelenségeit. így ír a hóhérokról: Horthy fizetése Évi három millió . . . De ha ő ennyit kap, Mennyit kaphat Bali? A „kultúrpolitikáról": Azon jajgat otthon minden Hang, Hogy a magyar irodalom Pang. Nagy a nyomor, nem ád pénzt a Bank, S üres has nem költ •— mint monda Kant. Az egy Pékár* nem osztja e Tant, De őt kárpótolja magas Rang. Csak ő alkot rendületlen Blank, Ótet nem gázolhatja el Tank. *Pekár Gyula, harmadrangú író, a Horthy-korszak kultúrpolitikájának egyik exponense, 1919. augusztusától vallás- és közoktatásügyi miniszter. 198