AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Markovits Györgyi: Üldözött költészet. (Kitiltott, elkobzott, perbe fogott verseskötetek a Horthy-korszakban)

De volt hited Zuhanó patakok vize Mely tördeli bennünk a gátat És halálod csak új startja életünknek Mert ha szédítőbb a mélység Ha feketébbek az éjszakák Csak magasabbak a tornyok Csak tüzesebbek a tetőn a szemek Az erdők sűrűjén jobban recsegnek a léptek Félelmesebb a bujdosók titka A völgyek sötétjén nagyobbak az árnyak És csak ragyogóbb a hajnalt leső sereg. Ha van álom: a miénk Ha van fény: a miénk Ha van szenvedés: a miénk Ha van boldogság: a miénk A csillagtalan Égen jóslatok lihegnek A felhőkből véresen csurognak a zászlók S mint földrengéskor tengerbe görgő sziklák Reszket utánad a part. (Sz. T. halálára) Miként Kassák Lajossal a cenzor „jóvoltából" még majd két ízben találkozunk, Hernádi Györgyre is vissszatérünk a háborús időszak kezdetén. Az emigráns költők idősebb, kevésbé harcos típusát képviseli Farhas Antal, akinek Bécsben 1922-ben megjelent Bujdosó Péter nótáskönyve c. kötetét 1923ban tiltotta ki a cenzor Magyarországról. Honvágy, a levert forradalom miatti keserűség, egyedülmaradottság hangulata jellemzi a kötetet. Az én hazámban fehér, szürke minden: A Gondolat, az Akarat, a Tett — Az én hazára de halvány, néma lett! Az én hazámban tilos még a Fény is, Tilos a Hang, mi bátran tör elő — Az én hazám, haj, csöndes temető Mi kósza lábaink nyomát keresd meg: Élők vagyunk és sírig szeretünk — Magyar szegfű, bujdossál csak velünk! (Vers a piros szegfűről) A legnagyobb magyar proletárköltő, József Attila, alig 19 éves, amikor Lázadó Krisztusa, miatt perbefogják. A verset 1923-ban Makón írta, ós 1924 elején vallásgyalázás vétsége miatt megindítják ellene az eljárást. József Attila kéziratos beadványában, melyet a budapesti királyi büntetőtörvényszék elnökéhez intézett, tiltakozik a vád ellen. A tárgyaláson a hírhedt Schadl-t&nács a költőt 8 hónapi fogházra és 200 000 korona pénzbüntetésre ítélte azzal az indokolással, hogy „ . . . a vádbeli cselekményhez külön Istent gyalázó szándék nem szükséges. Elégséges a gyalázó szavak használata . . ." József Attila és védője — Vámbéry Rusztem — fellebbeztek az ítélet ellen. A királyi ítélőtábla a 8 hónapi fogházbüntetést 1 hónapra csökkentette. József Attila újból fellebbezett. A kúria 1925. március 4-i tár154