AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Fazakas József: Pótlások Szabó Károly Régi Magyar Könyvtárának I—III. kötetéhez. (Második közlemény)

4°, A

4

—C

4 = 12 sztl. lev. Példányunk 1914-ben került az Országos Széchényi Könyvtár állományába, a könyvtári jelentésben annak idején röviden közölték is a munka címét (Magyar Könyvszemle, új folyam 22. köt., 1914. 165.1.), teljes leírása azonban még azóta sem jelent meg. (Jelzete: RMK II. 630a.) 34. NAGYVÁRAD [1646?]. Miskolczi Csulyak István. AIHTHEIS 1STOPIKH | De | Vita & Obitu Reverendilsimi & Clarifsimi Patris, | STEPHANI CHULIAK MISKOLCINI, | Paítoris ovium Jefu Chrifti in oppido Liízka fidelifsimi; nec | non Eccleíiarum dioecefeos in Comitatu Zemplén, Senioris gravifsimi, j propria opera conícripta. — A végén: EX TYPOGBAPHIA VARADIÉN81. Egyleveles nyomtatvány. 7 sor -|- 2 hasábban 37, ill. 36 sor -f- 1 sor. A példány nagysága 43 X 33% cm, három oldalán körül vágatlan, s így magassága az eredeti móretet mutatja. Tükörmérete 34 X 28% cm. Miskolczi Csulyak István saját halálára írt latin nyelvű verse tartalmát tekintve rövid önéletrajz, amelynek adatait a margóra nyomtatott dátumok egészítik ki. A majdnem másfel hasábnyi vers után következik: EPIGRAMMA FILII., a következő aláírással: Cafpar Ch. Mifholci venerando parenti | lugens accinebat luhens. (Az egykori hajtogatások okozta papírromlás miatt az aláírás első sorának betűhűsége bizonytalan.) Amint ismeretes, Miskolczi Csulyak István 1645. december végén halt meg. Versének utolsó soraiban, amelyeknek végső formája bizonyára fiától származik, utalás van arra, hogy hetven esztendős korában ragadta el a halál. A margóra itt már nem nyomtatva, hanem egykorúnak látszó kézírással van odajegyezve az 1645. óv. Valószínű, hogy nyomtatványunk mindjárt a szerző halála után, de a nyomda messzi volta miatt már csak 1646 elején látott napvilágot. Kiadójának a nyomda akkori vezetőjét, Szenczi Kertész Ábrahámot tekinthetjük. A keretdísszel ellátott csinos kiállítású nyomtatvány az ő jó ízlésére vall. Unikumunk Miskolczi Csulyak István kéziratos Diariumában maradt fenn, mint annak függeléke. Zsinka Ferenc, a Diarium ismertetése során röviden megemlékezett ugyan róla (Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár XI., évf., 1927. 120. 1.), de részletes bibliográfiai leírását nem adta. (A Diarium jelzete Kézirattárunkban: Oct. Lat. 656. Nyomtatványunk a kötéstáblára ragasztott tokban van elhelyezve. A mű száma régi magyar gyűjteményünk katalógusában: RMK II. 670a.) 35. TRENCSÉN 164 6. Puecher János. JOHANNIS PUECHER | Nobilis Ungari, | Vera Eelatio de virtute & efficaciá | PULVERIS HERMETICI | & | AQVAE LUNARIS: | Aquae quidem quotidiano Ufu ultra viginti | Annos: Pulveris verő plusquám decen- | nali Experientiá, in pluribus Germaniae | & TJngariae loeis, comprobatorum. | TRENSCHINII. | Typis Dorotheae Wocalii Viduae, | CIO IOC XLVI. 8°, [4], 16. 1. 181