AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Schütz Ödön: Régi örmény nyomtatványok az Országos Széchényi Könyvtárban

chitarista szerzetesek kolostorában semilyen feljegyzés nem maradt fenn — írja Kovrig.

55 Mindenesetre néhány elszórt adat maradt fenn működésükről. Az erzsébetvárosi egyházgyűlési jegyzőkönyvek azt mutatják, hogy a mechitaristák, valamint a városi tanács (és a plébános) között sok vita folyt az iskolázás kérdésében. Mindkét fél magának vindikálta az oktatás felügyelete, a tanítás módjáról ós helyéről való intézkedés jogát. Emiatt 1810-ben a mechitarista szerzetesek egészen beszüntették az örmény nyelv tanítását, miértis az egyházgyülés feliratot intézett Kövér István (Sztepannosz Akonc Kjuver) velencei főapáthoz,

56 hogy az örmény nyelv tanítására „egy arra alkalmatos személyt ide parantsolni né terheltetne".

57 Az Erzsébetvároson tanító mechitaristák közé tartozott az említett Donogán pap is. Donogán 1782. okt. 20 (30?)-án született Gyergyószentmiklóson. 1794ben lépett be a szerzetbe, 1804-ben szentelték fel és 1808. jan. 15-én küldi a szerzet „Baspalov"-ra (Ibasfalva—Erzsébetváros). Donogán 1840-ben halt meg San Servoloban.

58 P. SzarJciszjan részletes jellemzésében különösen kiemeli, hogy az Erdélyben levő mechitaristák között Donogán ismerte legjobban az örmény nyelvet, és emellett hasonló jól bírta a latint, németet és a magyart is. Öröklött „febris nervosus" betegsége vitte sírba.

59 Feltehető, hogy Donogán az 1810. évi oktatási exlex állapot után visszatért Velencébe, mert ex libris-ei mind 1808—1810-ből vannak keltezve. Erzsébetváros közönsége és a mechitaristák között úgy látszik mégis létrejött a megegyezés, mert az 1824. szept. 23-i egyházgyűlési jegyzőkönyv járandóságukról intézkedik.

60 Jegyzetek *Az Országos Széchényi KCnyvtáiten c'iictt 5 cirrény kódexet logolyán V. A. ismertette. Magy. Könyvszle. LXVII. (1943) 16—23. 1. 1 Irodalom: G. Levon jan: Haj girkdjev tpagrutjan arvesld [Az örmény könyv és könyvnyomtatás művészete]. Jereván 1946. G.Zarbhanaljan: Patmutjun hajkakan tpagrut jan [Az örmény könyvnyomtatás története]. Velence 1895. S. Somai: Quadro delta storia letteraria di Armenia. Velence 1829. C. F. Neumann: Versuch einer Geschichte der armenischen Literatur. Lipcse 1836. Az ismertetett könyvek címlapjának teljes szövege megtalálható: G. Zarbhanal jan: Hajkakan matenagitutjtm [Bibliographie Arménienne]. Velence 1883. (A továbbiakban: Bibi. Arm.) —A nevek és címek átírásában csekély módosítással a nemzetközi átírásmódot használom. 2 V. A. Hakobjan: Manr zamanakagrutjunner XIII—

XVIII dd [Rövid krónikák a 13—18. századból]. I. Jereván 1951. Bevezetés. 3 Magy. Könyvszle. LXXIII. (1957). p. 336—337. 4 Az edzsmiacini nyomda 1771-ben készült el. * Magy. Könyvszle. LXXIII. p. 345. 6 A könyvek címlapján az olasz nyomdászok neve nyugati örmény kiejtés szerint, többnyire örmény patronimikonképzővel szerepel: u^ntípnjji — Bortoli, Stepannos Orlandjan — Stefano Orlando, stb. 7 Zarbhanaljan évek szerinti kimutatása a Tpagrutjun-han (p. 258—276.) és a Bibi. Arminen (XIX—

XXXI.) nem pontos, mert több helyen nem jelzi a nyomdát, ahol pedig a címlapon szerepel. (E művek kritikáját lásd: H. S. Anasjan: Hajkakan matenagitutjun V—XVIII dd. [Örmény bibliológia, 5—18. század]. I. Jereván 1959. p. XXIII.) 171