AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)
II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Orosz Gábor: Kétsoros jelmezőjű adattároló lapok alárendeléses jelkulcsrendszereinek elmélete
(2 mély -\- 2 sekély bejelölés) 4. táblázat / n. 6 7 8 9 10 Generikus jelzetek 15 21 28 36 45 Egy csoport specifikus ( n °4 jelzetei 1 f j 6 10 15 21 28 Specifikus jelzetek [ n \ ( n ^\ összmennyisége l d /• l / j 90 210 360 756 1260 Teljes jelzet- ÍM , ( n \ (n—d\ kapacitás [ d J "+" [ d J [ f J 105 231 388 792 1305 4.2 A maximálkapacitás problémája természetesen most is felmerülhet,, de meg kell határozni, hogy mire vonatkozik. Mi a generikus jelzeteknél a teljes jelmezőre, a specifikus jelzeteknél viszont a specifikus komponens számára rendelkezésre álló jelmezőrészre vonatkoztatva értelmezzük. Azaz azt fogjuk vizsgálni, hogy milyen feltételek mellett szerkeszthetők olyan jelkulcsrendszerek, amelyek valamely jelmezőhöz az egyáltalában elérhető legtöbb generikus jelzetet, s az így kapott csoportokon belül pedig a lehető legtöbb specifikus jelzetet tartalmazzák. Legyen n a jelmezőterjedelem ós h a generikus jelzetet leképező mély hornyok száma abban a határhelyzetben, amikor a jelmezőhöz szerkeszthető generikus jelzetek számossága a legmagasabbra emelkedik; akkor az formula fogja szolgáltatni a generikus jelzetek maximális számát. Eme kifejezés, értéke attól függ, hogy az n páros vagy páratlan szám. Ha n páros szám azaz n = 2k páratlan szám azaz n= 2k-{- 1, akkor a fenti kifejezés így alakul к Ez az n oszlopnyi terjedelmű jelmezőhöz szerkeszthető generikus jelzetek maximális száma. Ha az n oszlopból álló jelmezőnek к oszlopát használjuk fel a generikus komponens képzéséhez, akkor a specifikus komponens képzése számára & = 121
