AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Orosz Gábor: Kétsoros jelmezőjű adattároló lapok alárendeléses jelkulcsrendszereinek elmélete

akkor képlet szolgáltatja a generikus jelzetek (csoportok) maximális számát. Mivel a generikus komponens képzése számára mindkét esetben c számú jelmezőoszlop van lefoglava, azért a specifikus komponens képzésére n — c, azaz oszlopnyi jelmezőrész marad; tehát ennyi lesz az egyes csoportokban levő specifikus jelzetek száma. A specifikus jelzetek összemennyisége A rendszer teljes jelzetkapacitása ( n\ n v 2; A szelektáló tűk száma a generikus jelzeteknél (tehát a belső sorba szúrva) n n — 1 A spacifikus jelzeteknél ezekhez még egy — a külső sorba szúrt — tű járul, tehát •összesen tű szükséges. A 3. táblázatban az n =__ 4, ... 9 oszlopnyi jelmezőkhöz szerkeszthető olyan jelkulcsrendszerek, amelyek a lehető legtöbb generikus jelzetet tartalmazzák a csillaggal jelölt rovatokban találhatók. E pontban azzal az esettel foglalkozunk, amikor a generikus és specifikus jelzetek számának fokozása egyaránt szükséges. E célból mind a generikus, mind a specifikus komponensnél többhornyos leképezést kell alkalmazni. Azaz mindkettő a jelmező megfelelő részeinek jelhelyeiből képezett kombinatorikus formáció. . ; ..,:! = 119