AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Orosz Gábor: Kétsoros jelmezőjű adattároló lapok alárendeléses jelkulcsrendszereinek elmélete

0.2 A kétsoros jelmezőjű kártyán kétféle bejelölés eszközölhető: a belső lyuksorba mély, a külsőbe sekély hornyolással. Tehát a kártya bármelyik oszlopába (oszlopnak nevezzük a két egymásfölötti lyukból álló lyukpárt) e kétféle hornyolás valamelyike tehető. A kettő egyidejűleg nem, mert a mély horony a sekélyt elnyeli, megsemmisíti. A külső sor valamelyik jelhelyére szúrva a szelektáló tűt, nemcsak az eme jelhelyen hornyolt, sekély hornyolású kártyák fognak kiesni, hanem a mélyen hornyoltak is. A legegyszerűbb leképezési mód, hogy egyetlen jelhelyre tett bejelöléssel,, azaz egyetelen lyuk hornyolásával rögzítjük a kártyán a bejelölendő adatot. Ez az ún. közvetlen bejelölés. Ebben az esetben a jelkulcsrendszer kapacitása a lehető legkisebb: a rendszer jelzeteinek számossága egyenlő a jelmező jelhelyeinek számosságával. Növelhető azonban a kódkapcitás az ún. kombinatorikus jelzetek alkalmazásával, amikor a jelzetek a jelmező jelhelyeiből képzett kombinatorikus formációk, melyek számossága a jelhelyekét — főleg terjedelmesebb jelmezők esetén — jelentősen meghaladja. 0.3 Ezek előrebocsátása után lássuk, mik lesznek az alárendeléses rendszerek szerekesztésének alapelvei. Mivel a mély hornyolásnak a sekéllyel szemben bizonyos magasabb rendű jellege van, a generikus gradus leképezéséhez ezt Vesszük igénybe; a specifikus jelleget pedig a sekély hornyolással képezzük le. A generikus jelzeteknek csupán az eme sajátosságot érvényesítő tényezőből kell állaniok, ezért csak mély horonnyal vannak a jelmezőbe jelölve. A specifikus jelzeteknek ellenben komplex struktúráknak kell lenniök, amelyek a generikus ós a specifikus jelleg tényezőit egyaránt tartalmazzák. A generikus tényező a jelzet csoportbeli hovatartozandóságát juttatja kifejezésre, a specifikus tényező viszont a genus számos specifikus jelzete közötti diszkriminációt biztosítja. Tehát a specifikus jelzet egyik részét a genus mély hornya(i), másik részét pedig a specifikus komponens sekély hornya(i) teszik. A generikus jelzet szerinti szelektálás a belső lyuksorba szúrt annyi tűvel történik, ahány mély horonyból áll a jelzet. A specifikus jelzet szelektálásához ellenben ezeken a tűkön, mint a generikus komponens válogatóin kívül még a specifikus komponenst kiszúró tűk is szükségesek, melyek a külső lyuksorba kerülnek. Ha egy csoport (genus) teljes anyagának kiemelése a cél, akkor a generikus jelzet szerint szelektálunk. Ha viszont egy specifikus adatra vonatkozó anyagot keresünk, akkor a teljes specifikus jelzetet, azaz annak mindkét komponensét kell tekintetbe vennünk. A specifikus jelzeteknek hiánytalan egészeknek kell lenniök, vagyis a két alkotónak — a generikus és a specifikus komponensnek — teljes egészében kell szerepelnie a jelzetben. Ezért a specifikus komponens képzésére rendelkezésre álló jelmezőrészt mindenkor úgy kapjuk, hogy á teljes jelmezőterjedelemből kivonjuk a generikus jelzet képzéséhez szükséges oszlopokat. 0.4 A tárgyalásra kerülő problémakört négy részre bontottuk. Az elsőben az alapvetőnek tekintendő eljárással foglalkozunk. Ennél mind a generikus, mind a specifikus komponens közvetlen leképezésű. A következő részekben a kombinatorikus formációkkal dolgozó eljárásokat vizsgáljuk; mégpedig a specifikus jelzeteket illetőleg a második részben, a generikussal kapcsolatban a harmadikban. A negyedik rész pedig ama esetről szól, amikor mindkét komponens egyaránt kombinatorikus. 110