AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

I. A könyvtár életéből - Gombocz István: Az Országos Széchényi Könyvtár külföldi kapcsolatai 1958-ban és 1959-ben

A magyarországi cserélő intézmények országos katasztere 1958 végén (az MTA Központi Könyvtára adatainak hiányával) elkészült. Kiegészítésére egy nemzetközi kézikönyv 3. kiadásához nyújtott magyar fejezet összeállítása kapcsán került sor, teljes és pontos áttekintést azonban csak az új rendeletben foglalt adatszolgáltatási és bejelentési kötelezettség adatai nyomán lehet majd nyerni. A tájékoztató és kö\vetítö tevékenység, azaz a belföldi és a megfelelő külföldi intézmények közötti kapcsolatteremtés szerény keretek között működött, sok volt viszont az OSZK által abbahagyott és mások számára átengedett cserekapcsolat. A szocialista országokkal bonyolított kultúregye%ményes csere továbbra is a Csereszolgálat munkájának gerincét alkotta, ennek keretében mintegy 40 000 könyv és 5000 féle periodika cserélt gazdát. A beérkezett anyagot javított válogatási rendszer szerint elsősorban a hálózati központok kapták, de a szétosztásban részesülő könyvtárak teljes száma meghaladta a 120-at. A nemyetkö\i duplumcsere néhány negatív vonás ellenére erőteljesen fellendült, amennyiben 1708 belföldön már felesleges régi könyvünk ellenében 8875 külföldi periodikaszám érkezett, melyek 20 magyar könyvtár egyéb úton már nem beszerezhető hiányait pótolták. A. hivatalos kiadványok cseréje elvi és gyakorlati nehézségek folytán kevéssé fejlődött. A külföldi csereközpontoknak létjogosultságot adó csomagkb\vetités nálunk továbbra is járulékos feladat maradt, bár a címzetten érkező közel 11 000 csomag postai továbbítása és az ezzel kapcsolatos adminisztráció sok munkát adott. Könyvtárközi kölcsönzés A magyar tudományos élet és közvetve a termelés szempontjából rendkívülien fontos nemzetközi kölcsönzés helyzetében 1958-ban döntő változás következett be, amennyiben az új könyvtárvezetés felismerte e munka nagy jelentőségét és az azelőtt elhanyagolt csoport számára méltó szervezeti formát és munkakörülményeket teremtett. Az osztály levált az Olvasószolgálattól, elhagyta az eredményes munkára alkalmatlan folyosói elhelyezését és a Könyvforgalmi Főosztály önálló szervezeti egységeként, személyzetileg megerősödve, egészséges és tágas helyiségekben folytathatta tevékenységét. Az átszervezésre annál is inkább szükség volt, mert a nemzetközi átkölcsönzés iránt az elmúlt két évben mind belföldön, mind külföldön tovább nőtt az érdeklődés. Az osztálynak egyidejűleg kellett megbirkóznia a korábbi évekből származó hátralékokkal és az igények fokozódásából eredő megnagyobbodott forgalommal. Az osztály e nehézségeket több fontos intézkedéssel hidalta át, így pl. számos új külföldi könyvtárra terjesztette ki kapcsolathálózatát, új külföldi címkatalógust állított fel, megjavította a csomagolás munkáját, rövidítette az átfutási időt. A munka hatásfokát leginkább az 1959-ben végrehajtott két intézkedéssel növelte: egyrészt a hazai könyvtárakat az egymás közötti közvetlen kölcsönzés bevezetésére ösztönözte, és ezzel a közvetítések számát csökkentette, másrészt közel 90 magyar könyvtárral kötött megállapodást a kölcsönzésben való részvételük biztosítására. 86