AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Dezsényi Béla: Kossuth Lajos publicisztikai munkássága az emigrációban

Kossuth és a sajtó az emigrációban — ezt az óriási témát részletesen bemutatni ma még nem tudjuk. Az anyag első feltárása és puszta filológiai rendszerezése is hiányzik. Az Iratok kiadása Kossuth halála után méltatlan kezekbe került és sokszor akadály inkább, mint segítség — az elmúlt években örvendetesen megindult forráskiadványok a Magyar Történelmi Társulat kiadásában még csak 1849-ig értek el, sőt még az 1848 előtti Kossuthiratokból is sok a pótolnivaló. Ezért csupán az anyag feldolgozásának sajtótörténeti, publicisztikai szempontjaira utalunk az itt következő rövid összefoglalásban. De ez az előzetes rendszerezés Kossuth emigrációs sajtótevékenységének részletes feltárásához — véleményünk szerint — segítséget fog nyújtani, amellett, pedig a jelen pillanat számára mégis csak az eddig teljesen hiányzó összefoglaló értékelést kísérli meg. Az emigrációban Kossuth, ha napirenden akarta tartani a magyar függetlenség kivívásának kérdését, kénytelen volt minden Ausztria-ellenes erő szövetségét keresni, tekintet nélkül arra, hogy demokratikus vagy reakciós erőről volt-e szó.

1 Ez a helyzet Kossuth általános emigrációs sajtópolitikájában is. Saját lapot külföldön nem alapít — az európai forradalmi mozgalmak többi vezetőinek orgánumaiban sem vállal soha vezető részt; politikai kapcsolatainak „exigenciái" szerint dönti el, hogy hová ír, vagy hová irat munkatársaival, kiknek egész sorát mozgósítja sajtótevékenységre. Csalódása az olasz felszabadító háborúhoz fűzött reményekben és III. Napóleonban, felismerteti vele, hogy a Nyugat nem érti küzdelmét Ausztriával szemben •— de azt is, hogy elszigetelődik a hazai talajtól, s a függetlenség zászlaját a felső osztályok cserben hagyják:

2 Magyarország felé fordul s megindítja harcát a kiegyezés ellen. Az első korszak publicisztikai alkotásának formája az önmaga által írt, vagy sugalmazott, vagy kiadott beszédeiből létrejött cikk, a másodiké a nyílt levél. Végül a harmadik korszakban az Iratok megkezdésével még egy utolsó formát keres arra, hogy a nemzetet visszatartsa az úton, amelyet katasztrofálisnak lát. Emigrációs sajtótevékenységét tehát három részre kell osztanunk. Publicisztikai siker és balsiker Nyugaton A Batthyány-kormány a külföld tájékoztatására éppúgy nem fektetett súlyt, mint a kialakuló belső, haladó közvéleményére. A francia külügyminiszter a magyarokat katolikus szlávoknak tartotta, egy átlagos intelligenciájú angolnak hosszabb tanulmányra és kitartó olvasásra volt szüksége, hogy megérthesse a magyar ügyet.

3 Bizonyára Kossuthnak köszönhető, hogy Puls^ky szubvenciót kapott legalább a bécsi sajtó informálása céljából;

4 Kossuthhoz küldte Lamartine 1848 nyarán Mandl Lajost, aki a párizsi Nationalen cikket írt Magyarországról.

5 1848 november 22-én S^arvady Frigyes, későbbi nyugati sajtótevékenységében mozgékony munkatársa, Kossuthtól sürgeti, hogy legalább hetenként futárt küldjön Ratiborig, vagy Frankfurtig, „mert különben az egész európai Journalistica elleneink kezeiben marad", pedig több újság készséggel agitálna mellettünk, az Allgemeine Oder^eitung talán még a futárt is fizetné. „Ha elnök ur Európának felettei Ítéletét hallaná, bátorsága és reményei százszorositva volnának."

6 Kossuth látta el utasításokkal a külföldre 345