AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Kókay György: Javaslatok a könyvolvasás népszerűsítésére 1789/1790-ből

kadtak, v. bizonyos Szerzethez ragadtak volna. Vallyon mondja-é azt eggy mesterség is: Én Jánosé, én Péteré, én Mártoné vagyok? Mitsoda siralmas károkat nem okozott Frantzia Országban a Hugenottáknak ki űzettetések?"

14 Kovács Ferenc cikke befejező részében a nemességhez fordul, és a felsorolt hibákat és mulasztásokat azzal kívánja jóvátétetni, hogy nem kevesebbet kér tőlük, mint a jobbágyság felszabadítását. „...Oh Nagyok! és Ti! valakiket az Isteni bölts Gondviselés vagy nemzetek, vagy méltóságtokra, vagy hivataltokra vagy gazdagságtokra, s más világi bóldogságtokra nézve mások felibe emelni méltóztatott! Nosza tehát! szálljatok eggy kevéssé magatokba, és felejtkezzetek-el arról a képzelt különbségről, mellyet tsak egyedül az emberiségnek jussaival való vissza élés állított fel közöttetek. Életeteknek első eredetére, s utolsó végetekre nézve nem egyenlők vagytok é?... Mitsoda boldogtalan és vallyon nem alább való volna é tehát sorsa az emberi Nemzetnek, ennek a természet Urától szabaddá és Úrrá teremtett Teremtménynek, az oktalan állatokénál, ha a kitsinyek, az erőtelenek, az alatt valók, tsak a Nagyok és gazdagok szabad kényü kegyetlen játékjainak volnának szomorú eszközeik, tárgyaik? akik méltóságok és hatalmaktól meg-részegittetvén, utálattal néznék azokat; és erejekkel, tehetségekkel tsak egyedül azoknak bóldogtalanításokra és elnyomásokra élnének vissza embertelenül." „Ha tehát Hazátok boldogságának és ditsőségének örültök; ha Nemzetetek ki-miveltetését és palléroztatását szeretitek; ha hazátok fijai, és polgár társaitok szemeitek előtt és szivetekben, még emberi betsekben állanak: adjátok vissza nékiek emberi jussaikat, szaggassátok tépjétek széllyel lántzaikat, oldozzátok-fel bilintseiket; töröljétek-el nem tsak névvel, hanem valósággal és tselekedettel is, ama szivet rémitő és leverő boldogtalan rabi és örökös jobbágyi nevezeteket; és állítsátok vissza mind azokat, mind magatokat emberi jussaitokba."

15 3 Kovács Ferenc javaslatai, és a cikkeihez kapcsolódó hozzászólások elsősorban azért figyelemreméltók, mert sok szempontból túlmentek a kor hasonló jellegű, a közművelődés kifejlesztését szorgalmazó elképzelésein. Mindenek előtt azáltal, hogy határozottan a nép művelődési kérdéseivel foglalkoztak. Népen — a korabeli nemesi értelmezéstől eltérően — Kovács nem a nemességet, hanem a jobbágyokat, az „együgyű, mezei emberek"-et értette és benne látta azt az osztályt, amely — magyar polgárság hiányában — a nemzeti irodalom támasza lehet majd idővel. Jól látták azonban azt is — ő és azok, akik hozzászóltak cikkeihez — hogy a népet előbb műveltté kell tenni; ennek pedig elsősorban anyagi feltételei vannak. Ezért javasolták a könyv-árak korlátozását és a szegények számára az ingyenes oktatást. De Kovács Ferenc többet is meglátott. Második cikkében rámutatott arra, hogy e tényezőkön kívül — mint amilyen az olcsó és megfelelő könyvek kiadása, a könyvkölcsönzés megvalósítása, a vasárnapi olvasómozgalom kifejlesztése a parasztság körében, az italmérések bezárása, valamint a lelkészek és tanítók közreműködésének a megszervezése — van egy még fontosabb feltétele a népművelés kifejlesztésének, mégpedig a nép 299