AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Markovits Györgyi: A Nemzeti Könyvtár remotái nyomán

zölte. Megjelentek a Magyar Front röplapjai, melyek mindegyike összefogásra, ellenállásra hívta fel a népet. S hiába volt minden fenyegetés, hiába a legszélsőségesebb, legvéresebb terror, a népet, a nép legjobbjait nem tudták elnémítani. Az Egyedül vagyunk 1943. augusztus 13-i számában Bosnyák Zoltán tollából felhívás jelenik meg, hogy a Zsidókutató Intézetnek szolgáltassák be a zsidó szépírók magyar nyelven megjelent munkáit. Ugyancsak 1943-ban jelenik meg Kolo^sváry-Borcsa Mihálynak, a sajtóügyek kormánybiztosának hírhedt könyve: A zsidókérdés magyarországi irodalma. 1944. április 30-án megjelenik a m. kir. minisztérium 10800/1944. M. E. számú rendelete a magyar szellemi életnek a zsidó szerzők műveitől megóvása tárgyában (sic!). Ezt követi a Budapesti Közlöny 19A4, július 25-i 142. számában megjelent 11 300/1944. M. E. számú rendelet „a zsidó szerzők műveinek a közforgalomból való kivonása tárgyában". Ez a rendelet újabb nevekkel egészíti ki az előzőleg már közzétett névsort. Marschalkó Lajos Mi kerül bele a nagy papirzßzß malomba^ című, az Egyedül Vagyunk 1944. június 2-i számában megjelent cikkében magasztalja KolozsváryBorcsa munkáját, írván, hogy „június 30-ig félmillió zsidókönyv kerül a nagy papírzúzó malomba és huszonöt vagon papír fog rendelkezésére állni azoknak a hivatott magyar íróknak akiket — ha felszabadultak az idegen igából — a magyar faj, magyar célok szolgálatára vár és kér egész Magyar ország". (A cikkíró most Münchenben harcol a „magyar célokért"...) Az Egyedül Vagyunk 1944. június 30-i számnak Elfújta a s%Jl... című cikkében olvashatunk korhű tudósítást arról, hogyan őrlődtek porrá a begyűjtött könyvek az állam papírmalmában. Láthatjuk vitéz Kolozjváry-Borcsa fényképét is, amint az első könyvet, Kiss József verseskötetét „sajátkezűleg dobja a malomkerekek közé, megindítva haladéktalanul a tisztulás nagy folyamatát..." A cikk közli, hogy az addig beszolgáltatott kötetek száma 447 627 darab, amit 22 vagon szállított. A náci fasiszták is könyvégetéssel kezdték. Ahogy a már említett, betiltott Barnakönyv hja. „1933. május 10-én a berlini Opera előtti téren, az egyetemmel szemben hatalmas könyvmáglya lángjai csaptak fel az égre. Teherautók egymás után hordták a sok tonna könyvet. Zenekarok játszottak, jelszavak harsogtak. Göbbels propagandaminiszter autón száguldott az »ünnepélyre«. A Horst-Wessel dal hangjai kísérték a könyv égetésének ezt az egyedülálló színjátékát..." A nácik azonban nemcsak példát, hanem gyakorlati segítséget is nyújtottak a magyarországi könyvégetőknek. Érdekes adatokat közöl erről Trócsányi Zoltánt budapesti német konyvharácsolás c. cikkében (Magyar Könyvszemle 1945.1—21. p.) Az április 30-i rendelet megjelenése után hamarosan a megszálló német katonai parancsnokság is „foglalkozott" a könyvrekvirálással, s az összeharácsolt könyveket a Naphegy utca 31. szám alatti raktárába szállította. A német katonai bizottság huszonkét könyvkereskedést és antikváriumot „fésült át". A m. kir. sajtókormánybiztossághoz intézett zárójelentés szerint „teljesen megsemmisült a német katonai parancsnokság által kiválasztott s az I. Naphegy u. 31. számú házban hagyott 5398 darab... könyv..." 18* 275