AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Markovits Györgyi: A Nemzeti Könyvtár remotái nyomán

s%ava 1940. augusztus 29-i Ismét életbelép a teljes cenzúra című cikkében kommentálja a rendeletet, majd a szeptember 27-i Levegőt! című cikkben, elismerve ugyan, hogy „nehéz helyzetben, rendkívüli körülmények között mindenkinek áldozatokat kell hoznia a közösség érdekeiért..." erőtlen szavakkal, de tiltakozik a cenzúra ellen. 1940. augusztus 28-án életbe lépett a teljes cen%úra

h

. 1940 és 1944 között betiltás betiltást követ. Sok könyvet, rengeteg röpiratot koboztak el, sok lapot tiltottak be véglegesen. Éberen vigyáztak, nehogy olyan írás a tömegek kezébe kerülhessen, amely a „háborús lelkesedést" csökkenthetné. A Sajtó című folyóirat 1939. évi 10. számában dr. Miskolc^j Ágost koronaügyészhelyettes A sajtó szabadsága és a sajtó ellenőrlése című cikkében megállapítja, hogy „a sajtó korlátlan szabadsága a legnagyobb politikai és erkölcsi veszedelmet jelentené az állam és a társadalom rendjére". Elrettentő példaként hosszasan idézi Fodor József Jelenések évei című költeményét. „Ez a vers a pacifizmus agyrémének tipikus kivetítése — írja — ... romboló célzatával maró savval önt le minden hitet és bizalmat, amely egy ország szellemi rendjére vonatkozik a szent határok megvédésében." Ebben a szellemben jártak el a sajtó terén és az irodalompolitikában. A betiltott kiadványok nagy része — különösen, ami a hungaricumokat illeti — bekerült az Országos Széchényi Könyvtárba. A postai szállításból kitiltott anyagot úgynevezett postazsákokban kapta meg a könyvtár a Belügyminisztériumtól, illetve a Posta Vezérigazgatóságtól. A bíróilag lefoglalt kiadványokat is legtöbb esetben megkapta a könyvtár. A híresebb esetek alkalmával hivatalosan értesítették a könyvtárt az elkobzásról, de nem küldtek be minden egyes elkobzott kiadványt. A könyvtár vezetői — ha tudomást szereztek ilyesmiről — arra törekedtek, hogy a kérdéses kiadvány bekerüljön az állományba. A Hírlaptár — mely 1929 és 1934 között önálló volt — kiválogatta a periodicumokat, a könyvanyagot pedig átadta a könyvosztálynak. Nem mindent dolgoztak fel, csak ami a könyvtár gyűjtőkörébe tartozott, s nem minden elkobzott anyagot kezeltek remotaként, ugyanis a postazsákokat nem tekintették hivatalos elkobzásnak, hanem értelemszerűen kezelték az anyagot (Goriupp Aliz közlése). A második világháború időszakában a könyvtár ilyen úton sok értékes kiadványhoz, unikumhoz jutott hozzá. így került a könyvtárba Barta Sándornak a postai szállításból 1929-ben kitiltott Csodálatos története (1959-ben újra kiadták), a Belügyminisztérium küldte be. 1931. május 2-án (a könyv Kassán, 1925-ben jelent meg). A Sarló és Kalapács Kiskönyvtára és a Sarló és Kalapács Könyvtára, Moszkvában kiadott sorozatokat a postán lefoglalták és 1933-ban beküldték az Országos Széchényi Könyvtárnak. A Felvidék visszacsatolása után sok elkobzott anyaghoz jutott hozzá a könyvtár. Ilyen például Csikarkov: A közös s%oba, mely két szovjet színdarabot és két szavalókórust tartalmaz; az egyik Adj Csák Máté földjén című verse, a másik a Munkanélküliek kórusa. Ezt a losonci rendőrkapitányság küldte be 1939. november 13-án. Az ügyészség kassai kirendeltsége 1943. október 30-án beküldte a Prágában 1931-ben megjelent A dolgozók napi követeléseiért folytatott harccai a döntő' győzelemig című brosúrát, mely a fasizmus elleni egységfront kérdésével foglalkozik. 18 Évkönyv 273