AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Markovits Györgyi: A Nemzeti Könyvtár remotái nyomán

Könyvtár állományában ezek közül ma már csak egy található: „A postai szállításból kitiltott vagy bíróilag lefoglalt sajtótermékek jegyzéke." [Lezárva a Postai Rendeletek Tára 1938. évi 42-ik számával.] Bp. 1938, M. Kir. Postavezérigazgatóság, 33 p. — Az 1933. évi ilyen jegyzék szerepel ugyan az Országos Széchényi Könyvtár katalógusában, de a raktárban nem. Nincs meg a Párttörténeti Intézet és az Országgyűlési Könyvtár anyagában sem.) A különböző indexek „hozzáértésről" is tanúskodnak bizonyos szempontból: a rendszer kultúrpolitikusai és a szolgálatukban álló hivatalnokok egy dologhoz kétségtelenül értettek: tudták, hogy az igazi irodalom, az igazi tudomány veszedelmes számukra, a hatalom számára. A kultúra területén a Horthy-korszak a fehér terror könyvmáglyáival kezdődött, és 1944-ben a hírhedt Kolozsváry-Bonsa-féle papírzúzómalommal zárult le véglegesen. *** A Tanácsköztársaság leverése után gyors egymásutánban léptek életbe a sajtót bilincsek közé szorító intézkedések. A koronát „A közrendet és közbiztonságot veszélyeztető sajtótermékek beszolgáltatásáról és megsemmisítéséről"

1 szóló rendelettel tették fel, melyet két kiegészítő rendelet és az inkriminált sajtótermékek két jegyzéke követett. A rendelet s a nyomában foganatosított intézkedések joggal váltották ki a korabeli ellenzéki sajtó felháborodását. A Pesti Élet (Koboz I

mre lapja) — röpiratként adták ki, mert így megjelenéséhez nem volt szükség külön engedélyre •— éles iróniával tör pálcát a fehér barbárok felett. A Népszava 1919. október 15-i, Index című cikkében megírja, hogy ez a rendelet Magyarországot halálosan megszégyeníti a civilizált Európa előtt, „. .. a történelem folyamán az index és a máglya egyszer sem mentették még meg a reakció életét. Ezeknek is el kell tűnniök rövidesen. És az ő rövid kis patkányéletük már régen csak kellemetlen emlék lesz itten, amikor a halálraítélt eszmék még mindig élni, és teremteni fognak és iránymutatóink lesznek a szép és jó emberi élet felé". A Tanácsköztársaság minden kiadványát halálra ítélték. A „Sajtótermék-gyűjtőtelepeken" rendőrök gyújtották fel Marx, Engels, Szabó Ervin, Kun Béla, Lenin, Hevesi Gyula, Fogarasi Béla, Dénes Zsófia, Lukács György, Vandervelde, Molnár Géza., Varga Jenő, Alpári Gyula és mások műveit. Az első jegyzék 179 kiadványt sorol fel, de a kiegészítő rendelet közölte, hogy minden, a listában felsoroltakon kívül megtalálható „kommunista, bolsevista és anarchista" irányú sajtóterméket meg kell semmisíteni. A rendőrség jogot nyert ahhoz, hogy a beszolgáltatás ellenőrzésének jogcímén személyi motozást és házkutatást tartson. Az ellenzéki sajtó éles hangja miatt 1919. november 13-án újabb szigorítás lép életbe. Többhetes hallgatás után ugyan ismét engedélyezték a lapok megjelenését, de ezzel együtt visszaállították az 1914. évi XIV. törvénycikket. Az 1919. nov. 13-i sajtórendelet

2 a legsúlyosabb helyzetben hozott, terrorjellegű, háborús sajtótörvények alapján született. Kimondja, hogy az 1912: LXIII. t.-c. 11. §-a, az 1916: IV. t.-c. 6. §-a alapján, az 1914: XIV. t.-c.-nek megfelelően minden sajtótermék csak előzetes hatósági jóváhagyás után jelenhet meg. Találóan írja erről a rendeletről Supka Géza A nagy dráma 261