AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Berlász Jenő: Istvánffy Miklós könyvtáráról

jegyzetes Turóc^i-krónikája is Kercselichnél bukkant fel a XVIII. század második felében.

140 Azok a munkák, amelyek már a jegyzék alapján is figyelmet érdemelnek a következők. 1. A% e&kori zágrábi akadémiai anyagban: Paulus Jovius-nak két műve História sui temporis Germaniae (Basileae, 1560.) és Historiarum sui temporis libri (Lugduni, 1561.), továbbá Dionysos Halicarnassensis-nek Antiquitatum seu originum Romanorum libri LX (Lugduni, 1561.), Maniacus Leonardus-nak Históriáé sui temporis (Bergami, 1597.), Eppendorfius Henricus-nak Annales regum et imperatorum Komanorum et Othomanicorum (Sttasburgi, 1565.), T. JL/V/kr-nak Historiarum decades (Venetiis, 1518.) és Schraderus Laurentius-nak Monumentorum Italiae. . . libti (Helmstadii, 1609.) című műve. 2. A Kercselich-hagyatékban: T. Livius-nak Históriáé Romanae (Venetiis, 1572.), Dubravius Joannes-nek História Boiemica (Basileae, 1575.), C. Tacitus-nak Annales (Venetiis, 1582.), Bonfini Antonio-nak Rerum Hungaricarum decades 1 ^(Basileae, 1968.) és Ortelius Abtaham-nak Theatrum orbis terrarum (Antverpiae, 1603.) című munkája. 3. A pesti egyetemnek s^ánt anyagban: Chronicorum Turcicorum tomus IL et III. (Francofurti, 1588.), Viccolomini Aeneas Sylvius-nak Opera geographica et historica (Helmstadii, 1600.), Locati Humbertus-nak Italia afflicta (Venetiis, 1576.), Guagnini AJexander-nek Rerum Polonicarum libri III. (Francofurti, 1584.), Lonicerus Philippus-nak Chronicorum Turcicorum tomus 1. et II. (Francofurti, 1584.), Osorio Hieronymus-nak De rebus Emanuelis Lusitaniae regis (Coloniae, 1573.) című műve, végül a Rerum Hungaricarum scriptores varii historici et geographici (Francofurti, 1600.) c. forráskiadvány. Eldönteni, hogy egy-egy munka Istvánffj Miklós könyvtárából ered-e, még a példányok megtekintése alapján is problematikus feladat lesz. Minthogy Istvánffj— eddigi tapasztalásunk szerint — nevét nem szokta könyveibe bejegyezni — támpontul csak supralibros-szal ellátott kötései, illetőleg autográf margináliái szolgálhatnak.

141 Mindehhez hozzá kell még fűzni azt is, hogy — feltevésünk szerint a zágrábi jezsuita-kollégium minden valószínűség szerint már a rend feloszlatásakor sem lehetett az Istvánffj-hagyatéknak maradéktalanul birtokában. A soproni, majd a nagyszombati házba került Sambucus-íé\c hittudományi kódex analógiája alapján számolni kell azzal, hogy nyomtatott művek hasonlóképpen elvándorolhattak egyik rendházból a másikba. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a Históriáé közismert nyomtatott forrásai közül oly feltűnően kevés szerepel a szóbanforgó lajstromban. Az If/z^'/z/£|/-könyvtár után való nyomozásunkat itt egyelőre lezárhatjuk. Ennél többet majd csak rendszeres levéltári kutatások alapján fogunk megtudni. Egy rendkívül művelt embernek rendkívüli körültekintéssel és szorgalommal összegyűjtött, nagy anyagi áldozattal és igazi bibliofil érzékkel gondozott nagyértékű gyűjteményéből negyedfélszáz évvel a halála után, íme még mutatóban is alig maradt valami. A jezsuiták csupán hasznos tudományos segédletet láttak Istvánffj könyveiben, nem többet, s ehhez képest kezelték azokat: hozták-vitték, kölcsönözték, a kölcsönzőnél felejtették, új könyveik közé elegyítették stb., követve a nálunk oly sokáig érvényesülő patriarkális könyvtárhasználat szokásait. A lassan felmorzsolódó hagyatékot végül az 1770—1780-as években a felvilágosult abszolutista uralkodók ahisztorikus beállítottságú intézkedései szórták szét teljesen. A leszármazók 233