AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Berlász Jenő: Istvánffy Miklós könyvtáráról

arany-nyomásos szegélydísz vonul végig. Az aranyszegély négy sarkában kívül egy-egy liliomalakú sarokbélyeg van. A reneszánsz keretelésű címeres supralibrost pontosan ugyanabban a lenyomatban, mint az 1. köteten, mind a felső, mind az alsó táblán megtaláljuk. Teljesen azonos a körirat is. — A kötés hátát ugyancsak három borda tagolja; a bordákra és az oromszegést takaró hátrészekre a tábla szegélydíszének elemei vannak arannyal rányomva; a bordák között négy mezőt a sarokbélyeg liliomábrája díszíti fekvő helyzetben. Könyvkötői címirat ezen a köteten sem található, csupán néhány szónyi egykorú tintairat, úgy mint az 1. kötetnél, a háton. A.^ első me%ő felirata: Manuscripta selectissima. Memorabilia. A második mezőé: Pontificalia. .. A harmadik mezőben könyvtári szám van: 186. — Oromszegés és metszés olyan, mint az 1. kötetnél. A 3606/3. számú, szintén pergamenkötésű kötet (mérete 314x218 mm) megint egyszerűbb, dísztelenebb kivitelű, s inkább az 1. kötethez hasonlít, mint a 2-hoz. Itt is a művészi rajzú címeres supralibros uralkodik, teljesen azonos arany-nyomásban és felirattal, mint az előző kötetekben. A hátulsó tábla közepén egy, 40 X 30 mm nagyságú elliptikus arany-nyomású embléma van, amely díszes talárba öltözött, arcát jobbra fordító, balkezében nagy stilizált koronát tartó, jobbjával a ruháját emelő, fedetlen fejű, álló férfialakot ábrázol, baloldalán a földön szárnyas oroszlánnal, jobbra dombon álló tornyos várépülettel.

3 — A keretelés mind a felső, mind az alsó táblán kettős, egyszerű vaknyomású vonalakból áll; a felső keret sarkaiban belül liliomszerű bélyegek vannak. A három bordával osztott könyvhát dísztelen. Könyvkötői felirat itt sincsen, csupán két szónyi egykorú tintajelzés: a felső mezőben Manuscripta, a harmadikban JV° 197. — Oromszegés és metszés tekintetében nincs eltérés az előző kötetektől. A kötésvizsgálat tehát meglepő felfedezéssel járt: kezünkbe került három eredeti kéziratos könyv, amely mintegy negyedfélszáz ével ezelőtt a nagy magyar humanista történetírónak és neves államférfinak, Istvánffy Miklósnak (1538—1615) birtokában volt. E felismerés után természetesen különös kíváncsisággal fordulunk a könyvek tartalma felé. Mivel a kötéshátakon levő egykorú tintaírásos feliratok önmagukban nem sokat mondanak, kötetről kötetre át kell lapoznunk a három könyvet. 2. A. kódexek tartalmi leírása Az első bepillantás nyomán kiderül, hogy mindhárom kötet kolligátum: kisebb-nagyobb analekták foglalata. Fajtájukra nézve ezek az analekták igen különbözők. Vannak köztük eredeti kéziratos művek, magának Istvánj^/nak is egy-egy történeti eseményt vagy eseménysort leíró tanulmánya, különféle részlet-feljegyzések, jegyzetek stb.; vannak továbbá hivatalos írások, különböző régi és egykorú okmányok, pápai bullák, királyi oklevelek, diplomáciai és országgyűlési iratok, beszédszövegek, nemzetközi szerződések, hivatalos és magánlevelek, jobbára másolatban, de olykor eredetiben is, legnagyobbrészt a XVI. század végi és XVII. század eleji magyar—török eseményeket és erdélyi—lengyel politikai kapcsolatokat illetők; vannak végül 203