AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)
III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Soltész Zoltánné: Hans Sebald Beham metszeteinek útmutatása egy XVI. századi csonka perikópás könyv meghatározásánál
Magyarországig kisugárzó hatásának újabb bizonyítékaként — H. S. Beham újszövetségi illusztráció-sorozatának Magyarországon használt XVI. századi változataira derített fényt. A kis könyv kinyomtatásánál használt kiadás kutatása során pedig a XVI. századból fennmaradt perikópás könyveink egymáshoz való kapcsolata — két kiadásra visszavezethető családfája — alakult ki előttünk. Jegyzetek. 1. A nyomtatvány meglevő részéből hiányzik az E 8 , g 4 és i 1 levél. 2. H. S. Beham metszeteinek képét közli: Geisberg, Max: Die deutsche Buchillustration in der ersten Hälfte des XVI. Jahrhunderts. München. II. Folge, Heft 9. S. 16., Abb. 907-1171. A sorozat egyes metszeteit leírja: Pauli, Gustav: Hans SebaldBeham. Ein kritisches Verzeichnis seiner Kupferstiche, Kodierungen und Holzschnitte. Strassburg, 1901. 305 — 319, Nr. 528— 674. Köt tinger, Heinrich: Ergänzungen und Berichtigungen des Sebald Beham-Kataloges Gustav Paulis. Strassburg, 1927. (Studien zur deutschen Kunstgeschichte, Heft 246) 11 — 13. 3. H. S. Beham életrajzi adatait 1. Pauli i. m. 1 — 18. — Thieme, Ulrich — Becker, Felix: Allgemeines Lexikon der bildenden Künstler. III. Leipzig, 1909. 193 — 195. 4. Pauli i. m. 8. 5. Gerszi Teréz: Egy hónapábrázolásokból álló XVI. századi német rajzsorozat. Bulletin du Musée National Hongrois des Beaux-Arts. Budapest, 1957. No. n. 121. 11. jegyzet. Borzsák István: A hónapábrázo'ások ikonográfiájának kérdéséhez- Antik Tanulmányok. Studia Antiqua. V. 1958. 254—255. Soltész Zoltánné: A könyvdíszítés Magyarországon a XVI. században. Budapest, 1961. 69, 104, 123. 6. Soltészné i. m. 60—61. 7. Különös, hogy a farizeus imádságáról szóló példabeszédet a perikópás könyvben a Bécsben is alkalmazott illusztráció, az alsólendvai Kultsár-Postillában pedig egy méretben kissé eltérő fametszet mutatja be. 8. A perikópás könyvben a nagyobb szövegtípus g betűje helyett a kisebb típus azonos betűjét használta a nyomda. A kisebb típusnál viszont az ß jel tér el: kisebb és torzultabb, mint a típus más nyomtatványokban használt betűje. 9. Csupán néhány — XVI. századi nyomtatványokkal foglalkozó — munkáját idézzük: A XVI. századbeli nyomtatványok e-jelölései. Nyelvtud. Közi. XXXVIII. 1908. 1—62. 1. — Régi magyar nyomtatványok nyelve és helyesírása. A Magyar Nyelvtudomány Kézikönyve. I. 1935. 1—42. XVI. századbeli magyar nyomtatványok meghatározása. Magy. Könyvszle. 1940. 70 — 72. 1. (E munkájában Vértes O. András: Az U és V hangok jelöléstörténetéhez (Budapest, 1939.) című értekezésének a régi magyar nyomtatványok meghatározásánál hasznosítható megállapításait sommázza). A kisbetűk a régi magyar nyomdászatban. Magy. Könyvszle. 1955. 212-221. 1. 10. Trócsányi Zoltán: Impressum nélküli nyomtatványok és töredékek meghatározása. Klny. a Filol. Közi. 1959. 1-2. sz.-ból. Budapest, 1959. 27-28. 1. 11. Trócsányi Zoltán: Kégi magyar nyomtatványok nyelve és helyesírása, i. m. 10. 1. 12. Sz^bó Károly: Kégi Magyar Könyvtár. I. Az 1531 — 1711. megjelent magyar nyomtatványok könyvészeti kézikönyve. Budapest, 1879. 345. sz. 13. Sztripszky Hiador: Adalékok Szabó Károly Kégi Magyar Könyvtár c. munkájának I—II. kötetéhez. Budapest, 1912. I. 1816/23. Schulek Tibor: Kégi magyar imádságok. Győr, 1941. 3. 1. 14. Szabó I. 270., Szabó I. 345. és 346. 15. S Z abó I. 270. 16. S Z abó I. 346. 200
