AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Fazakas József: Pótlások Szabó Károly Régi Magyar Könyvtárának I—III. kötetéhez

csakis az 1585. évre szólhat, mert a nyomdai kiállítás a naptárilag lehetséges egyéb, jóval későbbi évek számításba vételét már nem engedi meg. Töredékünk nyomtatója Manlius János, amit a betűk és a keretdíszítés egyaránt bizonyítanak. Majdnem egyező keretdíszítés látható Manlius utódjának, Farkas Imrének 1609-re és 1611-re kiadott naptáraiban is. Az egyik keretdíszelem Manlius saját nyomtatványában is megtalálható (Beythe István: Az evangéliumok magyarázati. Németújvár, 1584. RMK I. 211., 311a lap). Ugyanebben a nyomtatványban megtalálhatók töredékünk antikva és kurzív betűtípusai és szám jegytípusai is. Minthogy Manlius e naptár nyomtatásakor Németújvárott működött, ez a naptár is németújvári nyomtatványnak tekinthető. Manliusnak eddig — külföldi naptárait nem számítva — három hazai naptára ismeretes, egy 1584-re és egy 1593-ra szóló magyar nyelvű és egy 1584-re szóló német nyelvű kalendárium. Az első kettő a körmendi Batthyány-könyvtár tulajdonában volt, de a második világháború után nyomuk veszett, a harmadikat Borsa Gedeon fedezte fel 1955-ben, a soproni Állami Levéltárban. (Ld. Magyar Könyvszemle. 1892/93. 221—222. 1., ill. 1955. 114—118. 1.) Bizonyára igaza van Sennowitz Adolfnak, aki Manlius János c. monográfiájában (Bp. 1902.) azt a véleményét fejezi ki, hogy Manlius folyamatosan adott ki naptárakat (89. 1.). Ez a most ismertetett töredék így jelenleg egyetlen hozzáférhető tagja ennek a régi magyar kalendáriumsorozatnak, amelyet Manlius halála után utódja, Farkas Imre tovább folytatott. Farkas Imre Sopronkeresztúron és Csepregen megjelent naptáraiból több darab is maradt reánk, amelyekből néhány az Országos Széchényi Könyvtárban is megvan. Nyomtatványunk kalendárium-része — amelyen túl töredékünk nem terjed — és valószínűleg a címlap is az 1584-re szóló német nyelvű naptárhoz és Farkas Imre naptáraihoz hasonlóan fekete-vörös nyomással készült. (Jelzete: RMK I. 217a) 2. [WIEN] [16 0 6?] Balassi Bálint: [Campianus Edmondnak . . . Tiz magyarul irott okai.] 8°, )(

8 A

8 — G

8 H

4 = 8 sztl. lev., 107 (helyesen 110) sztt. lap és 5 sztl. lev., amelyből 2 üres. Példányunk címlapja hiányzik. Edmund Campion, angol jezsuita mártír munkájának a fordítása. A fordítást a költő — váratlanul közbejött halála miatt — nem tudta befejezni, s így az utolsó három okot a könyvecske kiadója, Dobokay Sándor jezsuita lelkész ültette át magyar nyelvre, aki egyébként Balassi gyóntatója volt. A Forgách Zsigmondhoz intézett ajánlás Bécsből van keltezve, 1606. augusztus 15-én. Ez az ajánlás egyébként azonos a már ismert és 1607-ben megjelent második kiadásban levővel. A Szabó Károly által leírt 2. kiadás (RMK I. 405.) különben a most felbukkant 1. kiadásnak javított változata, ami abból is látszik, hogy az első kiadás végéhez függesztett, két és fél lapra terjedő Errata-ban felsorolt 35 sajtóhiba majdnem mind ki van javítva a 2. kiadásban. Példányunk egyébként megtévesztőén hasonlít a 2. kiadáshoz, úgyhogy semmi kétségünk sem lehet afelől, hogy ez is Margaretha Formica, vagyis Leonhard Formica özvegyének a nyomdájában készült, mégpedig valószínűleg még 1606-ban. Megjegyzendő, hogy az eddig is ismert 2. kiadás egyetlen magyarországi példánya ugyancsak az Országos Széchényi Könyvtár birtokában van. (Jelzeté: RMK 1. 402a) 180