AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

I. A könyvtár életéből - Az Országos Széchényi Könyvtár 1959. évi beszámolója

A gyarapítási tevékenység gondoskodott arról, hogy olvasóink és kutatóink számára jelentősen több könyvtári anyag álljon rendelkezésre. A külföldi hungarikák beszerzése terén régen fennálló elmaradás felszámolására mind a könyvek, mind a folyóiratok terén fontos lépések történtek, bár elvi és gyakorlati tennivaló maradt még bőven. Szerzeményezésünk általában energikusabb lett, emellett körültekintőbb; nagyobb mértékben épített a külföldi cserére is. A KMK erőteljesen foglalkozott a könyvtártudományi szakirodalom begyűjtésével. Fontos muzeális darabokkal, hagyatékokkal stb. gyarapodtak különgyűjteményeink. A szerzeményezés gyakorlati szervezési kérdései körül voltak még zökkenők, így pl. a naplózás kérdésében, vagy a KMK sürgős kérései körül, és ha növekedett is a beszolgáltatott kötelespéldányok száma, nem oldódott még meg — az ismert helyhiány miatt — a kellő számú használati példányok problémája. Az 1952 előtti anyag kettős raktározása máig sem valósulhatott meg, sőt a már átvett könyvtömegek pincéről-pincére költöztetése tovább súlyosbította a helyzetet. Az állomány védelme terén könyvtárunk változatlanul nagy nehézségekkel küzdött. Az évi költségvetésnek mindössze töredékét tudtuk köttetésre és könyvrestaurálásra fordítani, így még a kurrens szerzeményeket sem tudtuk mind beköttetni. Még kevésbé került sor a múlt hátralékainak felszámolására. Kötészetünk helyzete személyzeti téren javult ugyan, elhelyezése kedvezőbb lett, felszerelése azonban nem tart lépést a kor követelményeivel. Restaurálási téren néhány jelentős munka készült el, könyvhigiéniai és állományvédelmi intézkedések nagyarányú beindítására azonban még nem kerülhetett sor. (A könyvegészségügyi laboratóriumban alkalmazott vegyészmérnök sajnos évközben eltávozott intézetünkből.) A kötészet dolgozóinak derekas munkája ellenére tehát állományvédelem szempontjából a kívánatos színvonalat eddig — főleg pénzügyi okokból — nem érhettük el. A feldolgozó munka általában tervszerűen folyt az egész könyvtár területén. Kiemelkedő teljesítmény a rekatalogizálás kínzó restanciájának felszámolása érdekében végzett ideiglenes célú nagyarányú fényképező munka, mellyel az ún. müncheni katalógus 50%-át reprodukáltuk és szabványméretű fényképek formájában a két betűrendes katalógusba beosztottuk. (Az olvasói betűrendes katalógus szekrényeit egyébként 1959-ben kicseréltük, befogadóképességét néhány évre ismét biztosítottuk.) Eredményesen folyt szakkatalógusunk revíziója és fejlődtek különgyűjteményeink, valamint a műemlékkönyvtárak katalógusai is. Jelentős szervezeti változást hajtottunk végre azzal, hogy a Magyar Nemzeti Bibliográfia szerkesztését és a kurrens kötelespéldányok címleírását a Bibliográfiai Osztály kurrens csoportjára bíztuk, amely a munkát a Könyvfeldolgozó osztály szuperrevíziója alatt megoldotta. Módosult a zárolt könyvek és folyóiratok katalogizálási rendszere is. Olvasószolgálatunk, tájékoztató- és propagandamunkánk az említett súlyos helyhiány ellenére is fejlődött. A nagy könyvanyag forgalmában az olvasók száma 7%-kai, a használt anyag mennyisége 13%-kal növekedett, a Hírlaptár kötetforgalma még ennél is nagyot» mértékben nőtt. Míg a történeti tárak olvasóforgalmában a felügyelet kérdésének megoldatlansága és a lefolyt átalakítások miatt csökkenés következett be, a Zeneműtár és a Kis12