AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)
II. A. könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Lázár Péter-Barta Gábor: A nemzeti és nemzetközi szabványosítás összhangjának problémája a könyvtárügy és a dokumentáció területén
5. Ati ISO ajánlások és a megfelelő magyar szabványok A könyvtári és dokumentációs szabványosítás 1949-ben indult meg Magyarországon. A Magyar Szabványügyi Hivatal Könyvtári és Dokumentációs Szabványbizottsága néhány év alatt kidolgozta azokat a szabványokat, amelyek a könyvtárügy és a dokumentáció legfontosabb kérdéseit átfogják. Bekapcsolódtunk az ISO TC 46 munkájába is és tevékeny részt vettünk az ISO ajánlások kidolgozásában. Nem szerencsés azonban számunkra, hogy a nemzetközi szabványosítás igen erősen le van maradva időben és programban a magyar nemzeti szabványosítás mögött. Jobb szabványokat alkothattunk volna kevesebb fáradsággal, ha már korábban rendelkezésünkre álltak volna nemzetközi ajánlások, amelyeket alapul vehettünk volna a magyar szabványok kidolgozásánál. Ennek hiányában általában saját szellemi erőnkre, gyakorlati tapasztalatainkra és ismert külföldi gyakorlati megoldásokra kellett magunkat bízni. Az 1. sz. táblázat tünteti fel az ISO ajánlásoknak és tervezeteknek megfelelő magyar szabványokat. Látható a nemzetközi szabványosítás jelentékeny késése a nemzeti szabványosításhoz képest. A táblázatból is jól látszik egy eddig még nem érintett ellentmondás a nemzetközi és a nemzeti — legalábbis a magyar — szabványosítási gyakorlat között. Míg mi összefoglaló — egy-egy tárgykört lehetőleg teljesen felölelő — szabványok kidolgozására törekedtünk (a táblázatban felsoroltakon kívül pl. a címleírási, a betűrendbe sorolási, a könyvtári terminológiai, a könyvtári állományleltározási szabvány és a könyvtári ügyviteli nyomtatványok szabványa), addig az ISO TC 46 részletkérdések kisterjedelmű ajánlásainak kidolgozását helyezte előtérbe. Ennek az irányzatnak kifejezője például a bibliográfiai hivatkozásokra vonatkozó előírásoknak két külön ajánlásba foglalása. Természetesen bizonyos szempontból érthető az ISO TC 46-nak ez az állásfoglalása. Nyilván nagyobb nehézségekbe ütköznék átfogóbb ajánlás szövegében megegyezni, mint rövid részletkérdésekében, hiszen az egyeztetési nehézségek valószínűleg nem lineárisan, hanem exponenciálisan növekednek a szöveg terjedelmével. Feltünteti a táblázat végül az ISO ajánlások és a magyar szabványok eltéréseinek jellegét is. Felhívjuk a figyelmet egyrészt a transzliterációs előírások lényeges eltéréseire, ami a nyelvi különbségekre vezethető vissza, másrészt pedig az ISO előírások és a magyar szabványok egyébkénti lényegi egyezésére. IRODALOM i. De%sényi, Béla: International standardisation in documentation. UNESCO Bull., i960 no. 2. 49—53- P2. Lloyd, G. A.: A decade of standardizing in documentation. J. Doc. 1959- no- 4- 2o8 — 22 5- P3. Schuchmann, M.: Bibliographie der Normen für das Gebiet der Dokumentation. FID Publ. 303. FID, La Haye, 1958. 115