AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

II. A. könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Lázár Péter-Barta Gábor: A nemzeti és nemzetközi szabványosítás összhangjának problémája a könyvtárügy és a dokumentáció területén

ügyi és dokumentációs szabványosításnak egyre szorosabbak a kapcsolatai az ISO-val, a szabványosítás általános jelentősége pedig egyre fokozódik a belföldi és nemzetközi könyvtári dokumentációs kapcsolatok kiszélesedésével. 2. A. szabványosítás nehézségei A szabványosítás közismerten az egyik leghathatósabb eszköz azonos területen hasonló célkitűzésekért hasonló módszerekkel működő intézmények és személyek tevékenységének összehangolására, munkájuk kicserélésének megkönnyítésére, kapcsolataik kiterjesztésére. Minderre szükség van egyrészt egy-egy országon belül a belföldi könyvtári és dokumentációs szervek együttműködésének megalapozása és fejlesztése céljából, másrészt pedig különféle országok könyvtári és dokumentációs szervei nemzetközi együttműködésének megalapozása és fejlesztése céljából. •'•:••• A szabványosítás nem öncél, hanem eszköz, amely ezt az együttműködést szolgálja. Ennek szem előtt tartásával kell a szabványosítási célokat kitűzni, a feladatokat kijelölni, a szabványosítási eljárást szabályozni, a szabványokat megalkotni és gyakorlati alkalmazásukat értékelni. v Nyilvánvaló az, hogy az együttműködés már egy országon belül is nagyon változatos formákat ölthet. Még változatosabb formákban nyilvánulhat meg az együttműködés nemzetközi vonatkozásban. Ebből természetszerűleg következik, hogy az egy országon belüli és a nemzetközi együttműködés formáinak és mértékének sokfélesége az együttműködést előmozdító eszközök változatosságát igényli. Ez a jelenség minden szabványosítási tevékenység fenyegető kísérőjelensége, akár nemzeti, akár nemzetközi szabványosításról van szó. Behatóbb elemzés alapján megállapítható, hogy — elvileg legalábbis — két csoportra oszthatók azok az eltérések, amelyek az együttműködés eszközeiben jelentkeznek az együttműködési formák változatossága következtében. Vannak olyan eltérések, amelyek nem szükségszerűek, nem szisztematikusak, hanem esetlegesek, amelyek tehát viszonylag egyszerűen kiküszöbölhetők. Vannak viszont olyanok, amelyek szisztematikusak, szükségszerűek, amelyek az együttműködési terület belső sajátosságaiból fakadnak. Míg az első csoportba tartozó eltérések — elvileg legalábbis — felszámolhatók, kiküszöbölésük reális célként kitűzhető, addig a másik csoportot alkotó eltéréseket — akarva, nem akarva — figyelembe kell venni, tudatossá kell tenni és számolni kell velük a szabványosítás minden kérdésénél; Nem szükséges talán különösen hangsúlyozni, hogy a két kategória nem határolható el élesen egymástól; a határok elmosódottak és viszonylagosak olyan értelemben, hogy időben és térben változnak. 108