AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

I. A könyvtár életéből - Vécsey Jenő: Az Országos Széchényi Könyvtár zenei gyűjteményének fejlődése az elmúlt tizenöt évben

zünk s egy harmadikat még a Debreceni Egyetemi Könyvtárnak is küldünk, a kopásnak, rongálódásnak és törésnek kevésbé ellenálló hanglemezek területén nyilvánvalóan még fokozottabb biztosításra volna szükségünk —, de minimálisan olyan mértékűre, mint a nyomtatványok esetében.) A hanglemezek szervezett alapokon nyugvó gyűjtésének megindításával mindenesetre egy több mint félévszázados mulasztást pótoltunk. S ha a gyűjtés megindult, a múlt még beszerezhető felvételeit legalább olyan mértékben kell összegyűjtenünk, vagy át játszatnunk, hogy az előző évtizedek legjelentősebb magyar művészi produkcióit megmenthessük a jövő számára. A külföldi magyar vonatkozású hanglemez-anyag gyűjtése is hasonló alapon képzelhető el, mert a magyar szerzők és előadó művészek olyan mértékben szerepelnek külföldön, hogy minden magyar vonatkozású darab beszerzése szinte képtelen és sok tekintetben fölösleges vállalkozásnak bizonyulna. A Zeneműtár — jelenlegi beszerzési keretei között — mindenesetre elkezdte mindkét irányú gyűjtőmunkáját. Az állomány általános bővülése és a művek háborús rongálódásai egyaránt megnövesztették gyűjteményünk restaurálási és kötészeti igényeit. A sérülések mennyiségéhez és méreteihez viszonyítva, a helyreállítás gyorsan folyik s főként régi kéziratos anyagunk, valamint az Ester házy-állomány darabjainak szakszerű restaurálása, gyűjteményünk nemzetközi érdekeltségének megfelelő színvonalát tudja demonstrálni, külsejében is. Állományvédelemnek számít a muzeális darabok mikrofilmezése is. Kézirataink közül eddig több, mint 1100 mű került felvételre (köztük sok igen terjedelmes és többrészes opera és oratórium partitúrája, ill. szólamanyaga). A néhány éve elért folyamatosságot a legutóbbi idők igen sűrű és terjedelmes anyagot érintő külföldi kérései mérsékelték ugyan, de nem állították meg, s különösen az 1959-es Haydn-év zárulásával remélhető az eredeti tempó további biztosítása. (Szükséges, hogy a kéziratos anyag legértékesebb része után mielőbb sor kerüljön a muzeális nyomtatványokra is.) Ha a fentiekben állományunk örvendetes gyarapodásáról, konzerválásáról szóltunk, bizonyos mértékben szeretnénk arról is beszámolni, hogy mindez az anyag mennyire áll kutatóközönségünk rendelkezésére s hogy ilyen vonatkozásban az elmúlt tizenöt év során volt-e fejlődés a régi viszonyokhoz mérten. Lényeges szempontnak tartjuk, hogy a kutató megfelelő eligazításán és kiszolgálásán túlmenően, feltárásaink színvonala, katalógusaink és jegyzékeink alapossága tekintetében is fejlődést mutathassunk ki a múlthoz képest. Ez egyúttal a kutatásra is szuggesztíven hat s előbbutóbb kialakítja azt a légkört, amelyben kutató és könyvtáros egyszinten válhatik egymás segítségére. A Zeneműtár 1945-ben bekövetkezett modernizálása ilyen elképzelések alapján indult el — s a kutatók számának megnövekedése, a törzskutatók állandósága, a bel- és külföldi megkeresések és dokumentációk száma mutatja, hogy gyűjteményünk, meg93