AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)
I. A könyvtár életéből - Vécsey Jenő: Az Országos Széchényi Könyvtár zenei gyűjteményének fejlődése az elmúlt tizenöt évben
György, Doppler Károly, Mátray Gábor, Zichy Géza stb. operáiból) nyilvánvalóan nem képviseli az egykori magyar opera-repertóriumot —, bár muzeális értéket jelentenek s köztük például Mátray (Rothkrepf) Gábor Csernyi György dalművének kéziratos anyaga a magyar operatörténet legkezdetibb korszakának szempontjából nagyjelentőségű. 13 A Magyar Állami Operaház már muzeálissá vált kéziratos zenei anyagának átvétele elvileg tisztázott kérdés — az időközben végrehajtott hatósági revizió is az anyagnak részünkre való átadását javasolta —, pillanatnyi helyviszonyaink azonban útját alják egy ilyen nagyméretű és egyben értékes gyűjtemény elhelyezésének. (A már említett Krecsányi-léle hagyatékot sem tudtuk saját raktárainkban elhelyezni.) Opera-gyűjteményünk teljes kiépítése tehát minden valószínűség szerint csak helyviszonyainknak végső rendezése után valósítható meg. b) Színházzenei gyűjteményünk operett-anyagáról szólva, e téren is elsősorban a magyar művekre hivatkozunk — továbbá az idegen anyag magyar szöveggel ellátott példányaira. A magyar és külföldi anyag egyaránt gazdagnak mondható s magában foglalja a legrégibb szerzők darabjait éppúgy, mint az elmúlt évek termését. c) A népszínművek zenei anyaga zenetörténetünk és zenefolklorisztikai kutatásaink szempontjából is összehasonlíthatatlanul fontosabb az operettek zenei hagyatékánál. E csoportban első helyen Erkel Ferenc, Erkel Gyula és Erkel Sándor nevét említjük fel —, mellettük számos, saját korukban népszerűvé vált szerzőtől őriz gyűjteményünk kéziratos és nyomtatott zenei anyagot (Aggházy Károly, Állaga Géza, Bognár Ignác, Bokor József, Dankó Pista, Egressy Béni, Káldy Gyula, Serly Lajos, Szentirmay Elemér, Szerdahelyi József stb.). 4. Szerzői hagyatékok. Az utolsó tizenöt év alatt, a vétel vagy ajándékozás útján szerzett, vegyes provenienciájú anyag annyira sokrétű, hogy az áttekinthetőség valamiféle formájának érdekében szükségesnek látszott azt elsősorban szerzők nevei szerint csoportosítani. (A csoport címe azonban approximativ jellegű, mert nemcsak hagyatékokról van szó, hanem még élő szerzők műveiről is, valamint olyan gyűjteményekről, amelyek vegyes tartalmúak s nem pusztán a hagyatékozó műveit tartalmazzák.) a) A Bécsi Liszt-hagyaték. A Népművelési Minisztérium 1954-ből származó ajándéka, amikor a Liszt Ferenc unokatestvérével, dr. Liszt Eduárddal kötött s az átadó részére életjáradékot biztosító szerződés értelmében a hagyatékot Bécsből Magyarországra hozatta. A gyűjtemény leltára 244 tételt tartalmaz és a következő részekre oszlik: 1. emléktárgyak és személyes dokumentumok, 2. könyvek, 3. zeneművek, 4. kéziratok. 89