AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Csép Attila: Csernátony Lajos névtelen és álnevű levelezése a Magyar Hírlapban - V. Windisch Éva: Miller Jakab Ferdinánd múzeumi igazgató utolsó évei és az Országos Széchényi Könyvtár

tózkodása alatt Miller belebetegszik a túlfeszített, mohó tanulásba, — ugyanakkor a könyvtári alkalmaztatása előtti évtizedekben csak kisterjedelmű történeti, könyvészeti, természettudományos cikkek, alkalmi nyomtatványok, politikai és népjóléti röpiratok — utóbbiak a selyemtermesztésről és a tűzvédelemről — látnak tőle napvilágot. „Vidéki az igazi magyar literatúrában" — írja róla Horvát István a század elején. Az öreg, beteges ember a könyvtár, majd a Múzeum élén becsvágyának és szervezői készségének megfelelő alkalmaztatást talál, s fiatalos energiával lát hozzá a szervezéshez, tervezéshez. A nádor támogatásával ő alkotja meg a három gyűjteményt magában foglaló Nemzeti Múzeumot s a fenntartásához szükséges pénzalapot; ő határozza meg az új intézményben folyó munka kereteit és részleteit. Mindezekben a tárgykörökben nagymennyiségű javaslatot és felterjesztést ír, széleskörű levelezést folytat. A Múzeumnál töltött évek során jelentékenyebb publikációkat is bocsát közre: Széchényi Pál és György érsekek leveleit, 1. Ferdinánd és íí. Miksa utasításait portai követeikhez, a krakkói egyetem magyar hallgatóinak jegyzékét, Pázmány levelezését. Elkészíti a Múzeum kéziratainak katalógusát, s terjedelmes, kora színvonalán álló tanulmányt csatol hozzá a kéziratok gyűjtésére és felhasználására vonatkozólag.

40 Sokoldalú, jelentős munkássága során azonban egyre inkább felszínre kerülnek Miller emberi, és bizonyos fokig jellembeli gyöngeségei, melyeknek 1780-ban adta eddig legfeltűnőbb tanújelét: saját neve alatt bocsátva közre az akkor Nagyváradon, vele egy városban működő Révai Miklós Ciceró-fordítását.

41 A könyvtárban az első lelkesültség elmúltával nemcsakhogy munkája aprólékos részleteit érzi terhesnek és hanyagolja — úgy látszik — el;

42 de arra sem képes, hogy beosztottjaival a munkát megkedveltesse. A Múzeumban napirenden vannak a súrlódások és Miller — jogos vagy jogtalan — panaszai a nádorhoz.

43 Viszonya az alapító Széchényivel is több ízben elromlik , — elsősorban a gróf nagyvonalúságának köszönhető, hogy sohasem végképp —; Miller Széchényihez intézett leveleiből kitűnik, hogy még az alapítás tényét is el kívánta vitatni tőle.

44 Miller és a nádor kapcsolata sem zavartalan: az igazgató önkényes intézkedéseivel, olykor késedelmességével, összeférhetetlenségével többször is magára vonja az intézmény főhatóságának rosszalását.

45 Ugyanakkor Miller állandóan úgy érzi, hogy érdemeit nem méltányolják kellőképp; elkedvetlenedve nem egyszer kíván lemondani állásáról, s csak a nádor és Széchényi biztatásai, fizetése felemelése tartják vissza.

46 Miller önkényes, nem korrekt eljárásainak sorából kiemelkedik — mint láttuk — az 1819-es botrány: a soproni könyvek egy részének engedély nélküli áruba bocsátása. Miller valótlan állításokkal igyekszik menteni a nádor előtt eljárását, de hiába: az eddig beléje vetett bizalmat ezzel a lépéssel eljátszotta. Nem sokkal utóbb felelevenített néhány, már-már sikkasztás-számba menő tartozása azután a legkedvezőtlenebb következtetések levonását is megengedi. Miller fizetése magasabb volt ugyan, még hozzá lényegesen magasabb, mint a Múzeum többi tisztviselőjéé, — de a viszonyok súlyosak, az árak magasak voltak; s bár Miller ritkán 359