AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Csapodiné Gárdonyi Klára: Wohl Janka emlékalbuma

Még számtalan jelentős és kevésbé jelentős nevej; sorolhatnánk fel a Wohl Janka emlékkönyvébe jegyzők sorából. Bulcsú Károly, Jósika Kálmán, Szabó Richárd, Vámbéry Ármin, Dux Adolf, Rózsaági Antal nevei mellett álljon itt még szószerint Arany László érdekes és jellemző verse 1868-ból: Egy ócska sipka, rozsda, falsch ezüst, Csúf nyers modor, goromba pipafüst: Hogy fesse ezt eszményileg ecset? — De sipka, rozsda, füst és nyers modor, Ha a sors évre évet elsodor, Mint régi emlék nyerhet majd becset. Az emlékkönyv vége felé két lapon, két egymáshoz eléggé hasonló, karikatúra-szerű tollrajz látható, amelyek feltehetően a Wohl-szalont ábrázolják. Az egyik egy bemutatási, a másik egy társalgási jelenet. Kézirattárunk őrzi Wohl Jankának egy kézirattöredékét

16 Justh Zsigmond hagyatékából, amely következőképpen jellemzi szalonjukat: „Egy magyar cikkben, mit a Wo fai-nővérekről írtak, azt mondja valaki, hogy valami csodálatos centripetális erőnél fogva mindig a legkiválóbb embereket tudtuk körünkbe vonni és — abban megtartani. Ez tény. — ... A »salont« nem úgy fogtuk föl, mint nálunk szokás, hogy feszes, fényes összejöveteleket rendeztek, de éveken át a téli délutáni vagy esti órákban »otthon« voltunk, és a ki egy órai csevegésre, egy kis jó zenére vágyott, biztos lehetett, hogy kedélyes légkört és egy csésze teát talál, ha váratlanul, hívatlanul bekopogtat. És igen sokan kopogtattak be. Liszt, a míg csupán elvétve, látogatóba jött Pestre, rendesen megfordult párszor a W[ohl]-szalonban — ahol játszott is gyakran, tanítványait bemutatta stb. Később, mikor már évenként pár hónapig tartózkodott itt, hetenként 1—2-szer nagyobb vagy kisebb comitéban egész estéket töltött a házunknál. Saisononként 2—3 nagyobb estélyt adtunk, melyeken az Akadémia, a Kisfaludy-társaság néhány kiváló tagja, minők Greguss Ágost, Győry Vilmos stb. voltak, Szász Károly, Ballagi stb. soha nem hiányoztak . .. művészek és különösen a konsulok jelentek meg, kik mindig jól érezték magukat nálunk úgy, hogy volt rá eset, hogy azt a megjegyzést tették: maguknál olyan va-et-vient van, mint egy követségnél. Régebben B. Eötvös sógora, a geniális Rosty Pál sokat járt hozzánk. A míg élt, Deák Ferenc legjobb barátja, Kandó Kálmán egy állandó alakja volt salonunknak. Tíz évnél tovább Zichy Géza csaknem kizárólag a mi házunknál mutatta be műveit. Itt olvasta fel legelőször válogatott kis körnek »A leányvári boszorkányát... nagyobb és kisebb zeneszerzeményeit, dalait... De Gerando Ant.

17 azt állítja, hogy Pesten egyedül a mi salonunk hasonlítható össze a párisiakkal. Hogy ma mi, azt ön nálam jobban tudja . . ." Életük vége felé szalonjuk egyik leggyakoribb látogatója Justh Zsigmond lett, akivel mindkét nővér gyakori levelezésben állott olyankor, amikor távol volt Pesttől. A levelek hangja közvetlen, meghitt szellemi kapcsolatra mutat, nem csupán felületes ismeretségre. Ugyanezt bizonyítja az is, amit Justh Zsigmond naplójában

18 a nővérekről följegyzett: 254