AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)
III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Csapodiné Gárdonyi Klára: Wohl Janka emlékalbuma
tereket tartották nekünk, s nővérem oly hajlamot mutatott a zongorához, hogy művésznőnek akarták kiképeztetni. — De idegrendszere ki nem állotta az ily tanulmánnyal járó fáradságot, s így a cél elérése előtt kellett megállnia, s azóta csakis családi s baráti köreinknek szerez élvezetet játékával. Négy nyelvet beszélünk s írunk egészen egyformán, mivel hárommal nevekedtünk, s a negyediket is korán s komolyan tanulmányoztuk. E négy nyelv a magyar, német, francia és angol. •— Tanulmányaink mellett anyánk nagy súlyt fektetett arra, hogy egyszersmind női kötelességeinknek is eleget teszünk s a ház teendőivel foglalkozunk, amellett pedig 14 éves korunktól fogva öltözeteinket a legapróbb részletig magunknak kellett készíteni. 1861-ben jelent meg Jankától két kötet költemény Jókai Mór kiadásában, de ezen költemények, mivel nővérem akkor még igen fiatal volt, nem bírnak azon érett és komoly érzéssel, mely utóbbi műveit jellemzi. Tőlem 1865-ben jelent meg egy kötet, Wohl Stephanie Regekönyve cím alatt... Azóta pedig négy éven keresztül a Divat c. női közlöny divatrészének szerkesztését vittem s írtam, itt-ott regéket és cikkeket több szépirodalmi lapba ... Nővérem ... sokat foglalkozik zenével s egyike Pest első zongoramesternőinek... azonkívül pedig néhány hét óta segédkezet nyújt nekem a Divat szerkesztésében 4 , melynek szépirodalmi részét is elvállaltam, s melyből a női munkaképesség egy buzgó orgánumát akarok alkotni. Egyszóval annak dacára, hogy férjhez nem mentünk, sikerült, mi Magyarországon még nehéz, szüléinktől anyagilag egészen független állást biztosítani számunkra. Társadalmi állásunkat illetőleg a legjobb körökben nem csak elfogadva, de igen szeretve is vagyunk, s így komoly munkásság, de amellett a legnemesebb mulatság között osztjuk fel időnket. — Már gyermekkorunk nemtői is nagy szellemek voltak ... mondhatjuk, hogy szellemi kifejlődésünk nagy részét e kiválasztottak befolyásának köszönhetjük." Kövessük nyomon ennek a kettős önéletrajznak egyes mozzanatait és próbáljuk megkeresni a benne említett „kiválasztott nagy szellemek" nyomát Wohl Janka emlékkönyvében. Mindjárt elöljáróban meg kell azonban állapítanunk, hogy bár a két testvér mindig és minden vonatkozásban együttműködött, az emlékkönyv, amelyről szólunk, kizárólag az idősebb nővéré, Jankáé volt; csupán egyetlen, jelentéktelen bejegyzés szól Stephanie-hoz, az is véletlenül kerülhetett bele. Érthető és egészen természetes, hogy akármennyire ragaszkodtak is egymáshoz a nővérek, emberi kapcsolataik mégis egyéniek, személyhez szólók voltak. Az emlékkönyvben ez a vonás különös hangsúlyt kap, annál is inkább, mert amióta csak szokássá vált az emlékkönyvbe bejegyzés, abban mindig volt valami közvetlen személyi vonatkozás, vagy legalábbis mindig értékesebbek voltak a tulajdonos és az utókor számára is azok a bejegyzések, amelyek nem a mások bölcs mondásait vagy költői szépségű sorait idézik, hanem amelyeket az emlékkönyvbe jegyzők maguk kifejezetten az emlékkönyv tulajdonosai számára fogalmaztak. Wohl Janka emlékkönyvének bejegyzései zömükben ilyen jellegűek, ami azt is bizonyítja, hogy széles körrel tudott emberi és szellemi kapcsolatot teremteni. Az első nagy szellem, akitől a nővérek — éppen a nőkérdésben — ösztönzést kaphattak, édesanyjuk „legbensőbb barátnéja", Brunswick 248
