AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Hankiss Elemér: A Hamlet-élmény elemzése (Kísérlet az irodalom társadalmi hatásának mérésére)

7. Negatív élmény kényszerű vállalása. Ez egyike az idősebb válaszolóknak. 32 éves. Válasza feltűnően szögletesebb, és nem olyan lendületesen egyértelmű, mint a fiatalabbaké. Kényszeredetten vállal közösséget Hamlettel: érzek jellemével közösét — írja —, de azt is, hogy káromra van. Vagy és valóság nála sokkal élesebben széjjelvált már, mint a többieknél. Azok egy-egy nagy érzés hevében még ki tudnak szakadni a kétségbeesésből is, míg nála már minden bizakodó hang cinizmusba csuklik. A reményt már csak illúzió formájában ismeri. Nála a végső tanulság sem egy megállapítás már, hanem csak egy követelmény, melynek beteljesedésében jó lenne, de aligha lehet hinnie: A jónak győznie kell ahhoz, hogy az élet szép legyen. 8. Sikertelen küzdelem a negatív hatás ellen. E kérdőíven lépésről lépésre nyomon követhető, hogyan harcol az ember Hamlet ellen, hogy vonzódik hozzá, s hogy löki el tőle újra és újra magát, hogy ne kelljen kétségbeesésében és tragikus sorsában osztoznia, annak ellenére, hogy saját kétségbeesését és sorsát fedezi fel bennük. Mindig, újra és újra megtagadja Hamletet, bírálja, semmibe veszi, közömbösséget tettet majd keserűen nekitámad, — de mindig, újra és újra hatása alá kerül, és a kétségbeesés hullámai átcsapnak rajta. E változó sikerű küzdelem a kérdőív utolsó pontjáig tart, addig az előre megadott feleletig, hogy hiszek az életben, mert vannak Hamletek. Ezt határozottan kihúzza, és utána írja: ez a legnagyobb őrültség. De e felkiáltás szenvedélyes keserűsége arra vall, hogy a küzdelem még távolról sem zárult le közte és Hamlet között. 9. A párhuzamosság élménye. Ez itt már pozitív élmény. Hamletet fenntartás nélkül nemes és bátor léleknek tertja, akinek az igazságszeretet a legfőbb tulajdonsága, és célja a világ jobbátétele. De mindez semmiféle személyes élményt sem jelent neki: nincs szüksége Hamlet energiáira. Még csak eszményképnek sem tekinti: saját erejéből is biztosan tör előre. 10. Intellektuális élmény. Nem él át semmit, csak megfigyel. A darabot pusztán megoldandó gondolati feladatnak, problémának tekinti. Nem kerül Hamlet igézete alá: higgadtan elemzi jó és rossz tulajdonságait. Finom megkülönböztetésekre képes: a modern ember csak külsőleg hasonlít Hamlethez, — írja — mert határozatlanságuk rugói mások. Hamlet túl sokat lát, a modern emberből az akarat hiányzik. Nem hangulatember: nem veti el teljesen, és nem is eszményíti Hamletet. Körültekintően felméri a társadalmi szükségletet, és kijelenti: nagyon sok olyan emberre, mint Hamlet semmiesetre sincs szükség, de néhány feltétlenül kell: a közösség lelkiismerete. 11. A rokonszenv élménye. Hamlet iránt mély rokonszenvet érez, de nem azonosul vele. Élménye nagy ós személyes, vonzódása mély ós őszinte. De csupán rokonszenv ez, és nem közösségvállalás. Ahogy ő maga is írja: Hamlet nem jelkép, de a gondolkodó ember mindig rokonnak érzi magát vele. Vagy másutt: Hamlet nem típus, de a modern ember is érezheti magát hasonlónak. Hasonlónak és rokonnak, de nem azonosnak. 12. A csodálat élménye. A fenntartás néküli csodálaté. Erkölcsi nagyság jellemzi Hamletet, és az, hogy célratörő, átlagon felüli ember, aki meg tudta tagadni önmagát egy magasabb cél érdekében. Sőt: még Ophéliáról és a szerelemről is le tudott mondani, — amit az ívet kitöltő diáklány az ív hátlapján még külön is méltat. De mindennek az a következménye, hogy Hamlet társadalmon kívül álló, magányos ember, nem típus: csak csodálni lehet, s nem azonosítani magunkat ővele. És hinni az életben, meri vannak Hamletek. 13. A totális élmény. Teljes, fenntartás nélküli azonosulás és elragadtatás. Nem rokonszenv ez, és még csak nem is csodálat már, hanem a teljes közösség érzése. Nem szeretnék, de kénytelen vagyok hasonlítani Hamletre — írja —; őt utánozni nem lehet

> ő az ember végzete. A magányosság ós a kétségbeesés élményét teljesen átéli, s ebből a kétségbeesésből csak egyfajta lázadó dacosság, és a tragikus sors vállalásának nemes pátosza emeli, lendíti fel őt és Hamletet. Hogy 170