AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - N. Rácz Aranka: A katalogizálási szabályok nemzetközi egysége felé

bályok kidolgozására volt szükség. Bár a francia könyvtárosok évtizedek óta foglalkoztak a problémával, testületi szerzőt azonban az új szabvány megjelenéséig általában nem alkalmaztak.

48 1942-ben Jacques Dampierre állította össze a hivatalos kiadványok katalogizálási szabályait;

40 a Library of Congress szabályzatát követte, anélkül, hogy azt a francia viszonyokhoz alkalmazta volna. Ez és a háborús állapot volt jórészt az oka annak, hogy bevezetésére sohasem került sor. A Code de catalogage des imprimés communs, dictionnaire des cas tervezete, amely a Bibliothéque Nationale-ban készült és 1945-ben az AFNOR (Association Francaise de Normalisation) és a Direction des Bibliothéques de France kettős égisze alatt jelent meg, még Dampierre szabályzatára hivatkozik. Az 1948-ban megjelent Pr Z 45—003 számú, lényegében az előbbivel azonos AFNOR szabvány tervezet szintén nem nyújtott valamennyi testületi kiadványra érvényes megoldást. A szabványtervezettel kapcsolatos viták, valamint a Bibliothéque Nationale hivatalos kiadványok osztályának 1949-ben elkészült új szabályzata, jelentős mértékben vitte előre a kérdést. 1951-ben a szakkönyvtárak képviselőivel kibővült az új szabályzat kérdéseivel foglalkozó katalogizálási bizottság (Commission du Code de catalogage), és elhatározta, hogy az eddigi viták eredményeit és a könyvtárak tapasztalatait felhasználva, lemond az AFNOR Z 45—003 szabványról és olyan új szabványtervezet kidolgozásához fog, amely jobban felhasználja a francia könyvtárak eddigi tapasztalatait, összhangban van a francia közigazgatás szerkezetével és a könyvtári katalógusok terveivel. A bizottság határozata alapján először az alapelveket dolgozták ki, majd részenként elkészítették és kiadták a legfontosabb fejezeteket. A bizottság az új szabályzathoz a következő alapelveket fogadta el:

50 a tudományos könyvtárak igényeihez alkalmazkodik és a legteljesebb bibliográfiai adatok közlését a főlapon tartja szükségesnek. Ugyanakkor lehetőséget ad az egyszerűsítésre is. Megtartja a főlap elvét még akkor is, ha a könyvtárak sokszorosítják katalóguscéduláikat. A bizottság alapvető feladatának tartja az anonímák, a szerző és a testületi szerző fogalmának meghatározását. Hangsúlyozza az éles különbséget az anonimák rendszavai és a tárgyszavak között és fenntartja a betűrendes szerzői, az anonima és a tárgyi katalógusok különállását. Siettette az új szabályzat elkészítését, különösen a testületi szerzőség problémájának végleges megoldása érdekében, az 1952-ben felállított külföldi művek központi katalógusa is. E központi katalógushoz 1952-ben sokszorosított utasítás jelent meg a testületi szerzők katalogizálásáról, amely 1953-ban a kongresszusi kiadványokra vonatkozó szabályokkal egészült ki. Ez a kiadvány a Direction des Bibliothéques de France és a Bibliothéque Nationale közös munkája, amelyet 1953-ban a katalogizálási bizottság megvizsgált és néhány módosítással elfogadott. Ezt a tervezetet adta ki az AFNOR a Pr. Z 44—060 számú szabványtervezetében 1954-ben, amely 1955-ben szabvány alakjában meg is jelent.

51 A testületi szerzőre vonatkozó katalogizálási szabványnak a címleírási szabvány teljes szövegétől elkülönített kiadását főleg az indokolta, hogy meg kellett szüntetni azt a bizonytalanságot, amely a különböző, előze125