AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - N. Rácz Aranka: A katalogizálási szabályok nemzetközi egysége felé

2. A szabályzat kísérlet arra, hogy minden előforduló esetre pontos előírásokat adjon, tehát csupán az ún. „törvényesített" katalogizálást mozdítja elő, amelynek főcélja a szabályok pontos alkalmazása, nem pedig a katalógus gyakorlati feladatainak teljesítése. 3. Nincs logikusan megszerkesztve, külön beszél pl. a rendszó megválasztásáról és külön a formájáról. Általánosan megegyezett a konferencia abban, hogy a kielégítő katalogizálás már Panizzi által is felismert legfőbb akadálya az az ellentét, amely a katalógus kettős funkciója között fennáll ti,, hogy egy adott mű azonosításának eszköze és, hogy össze kell hoznia az adott mű öszszes, a könyvtárban található kiadásait és egy szerző minden művét. A konferencia vitái még a következő kérdések körül mozogtak: 1. Van-e ún. „természetes rendszó", vagy meghatározhatja-e a katalógus szerkezetét egy elvont elv, így pl. a szerzőség elve? 2. Előnyben kell-e részesíteni a dokumentum címlapján szereplő adatokat azokkal szemben, amelyek a mű belsejében találhatók, de a mű bibliográfiai adataihoz tartoznak? 3. Az olvasó igényeit vegye-e a katalogizálás elsősorban tekintetbe, vagy olyan logikai rendszeren alapuljon, amelyet az olvasónak meg kell tanulnia? Az itt elhangzott vélemények szemléltetően tükrözik az amerikai könyvtárosok különböző véleményét a revízióról. Emellett azonban egységes az állásfoglalásuk abban, hogy nem a régi szabályzat javítását, hanem egy teljesen új, az alapproblémáktól kezdve újból átgondolt katalógusszabályzat létrehozását tartják szükségesnek. A konferencia vitái között különösen érdekes volt R. S. Angell probléma-felvetése.

32 Angell a katalogizálás tárgyát nem a könyvben, hanem az emberi közlés bármiféle formájában látja. A könyv ennek a közlésnek csak egyik szűkebb körű válfaja. Az emberi közlés számos típusa esetében szerző egyáltalán nincs, vagy csak másodrendű a jelentősége. Ezért a címleírás alapjának — ilyen távlatokban — nem is a szerzőt, hanem a címet tekinti. A kérdés felvetése kétségtelenül érdekes, és olyan korszakban, amikor a könyvtár-állomány valóban sok nem könyv-jellegű dokumentummal bővülném indokolatlan. Egyelőre azonban Lubetzkyvel kell egyetértenünk, aki a javaslatot azzal hárította el, hogy ilyen módszerrel visszavezetnénk a könyvtárakat a szabályozatlan katalogizálás korszakának kaotikus állapotába. A chicagói konferencián már erőteljesen fejeződik ki az a törekvés, hogy a készülő új katalogizálási szabályzat ne csak az USA, ill. az angolszász nyelvterület könyvtári igényeit elégítse ki, mint korábban, hanem alapja legyen az IFLA által 1954 óta szorgalmazott egységes nemzetközi katalogizálási elveknek is. A konferencián két referátum is foglalkozott a katalogizálás elveinek nemzetközi egységesítésével, ül. ennek lehetőségeivel.

33 Mindkettő a leghatározottabban amellett foglal állást, hogy az amerikai revízió éppen a nemzetközi egységesítés érdekében a legszorosabban működjék együtt az IFLA megfelelő bizottságával. 1958-ig elkészült és sokszorosítva több részletben meg is jelent az új katalogizálási szabályzat már revideált tervezete. E tervezetet rész117