AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)
II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - N. Rácz Aranka: A katalogizálási szabályok nemzetközi egysége felé
Az országos érvényű, egységes katalogizálási szabályok kialakulása az európai országokban általában a két világháború közötti időszakra esik. E szabályok kialakulásában nagy szerepe van a hazai már használatban levő szabályok mellett az előbbiekben tárgyalt két szabályzat valamelyikének. Szolgáljon ennek illusztrálására néhány példa. Az első világháború befejezése után az elsők között Olaszországban született meg az egységes katalogizálási szabályzat 1922-ben. 20 Előtte a könyvtárak részben Fumagalli szabályzatát, részben saját katalogizálási szabályzatukat használták. Az új szabályzat az 1908-as ALA szabályzaton alapul, ettől azonban egyes kérdésekben, így a testületi szerző rendszavának megállapításában lényegesen el is tér. A szabályzat terjedése fokozatosan alakította ki a katalogizálás egységét. A teljes egység azonban mindmáig nem valósult meg. A Firenzei Nemzeti Könyvtár például nem fogadta el a testületi szerzőség elvét. A nagykönyvtárak gyakorlatának egységesítése csak a tervezett kollektív katalógus megvalósulásától várható. 21 Nálunk 1924-ben dolgozta ki az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ (OKBK) az első országos érvényű katalogizálási szabályzatot a központi címjegyzék használatára, amely rendeltetésénél fogva a katalogizálás egységesítésére volt hivatott. Ez a szabályzat nyomtatásban 1928-ban jelent meg. 22 Alapelveiben, sokszor még szövegében is a P. J.-kat követi. Egy lényeges újítást azonban tartalmaz, éspedig az anonímák tekintetében. A grammatikus rend helyett a rendszóválasztásban a mechanikus elvet alkalmazza: a tárgyi rendszó a cím első szava. Nem tekinti azonban rendszónak a határozott névelőt, a prepozíciókat és a kötőszavakat. A katalogizálás kívánt egységét azonban ez a szabályzat még nem tudta megvalósítani. Nagykönyvtáraink ragaszkodtak régi szabályaikhoz, amelyek az esetek többségében valamelyik német egyetemi könyvtár rendszerére nyúltak vissza. Az OKBK szabályzatának 1944-es sokszorosításban megjelent javított kiadása 23 főleg a testületi szerzőre vonatkozó fejezetekkel bővült. Ezt a nagyjelentőségű változást kétségtelenül elősegítette az Országos Széchényi Könyvtár 1936-ban megkezdett rekatalogizáló munkája, amely ekkortól kezdve alkalmazza — angol és francia szabályzatok mintájára — a mechanikus elvet az anonímák esetében és a testületi szerzőt. 24 Az OKBK szabályzatai azonban nem hozták meg a kívánt eredményt a magyar katalogizálási gyakorlat egysége terén. Ez az egység majd csak a 2. világháború után, az új katalogizálási szabályzat alapján teremtődik meg. Lengyelországban az első országos érvényű katalogizálási szabályzatot Józef Gry ez állította össze 1934-ben. 25 A lengyel könyvtári katalogizálás is, hasonlóan a mienkhez, 1945-ig katalogizálási gyakorlatában és szabályainak összeállításában a P, í.-kat tekintette mintának. Ausztriában a 30-as években csatlakoznak a tudományos könyvtárak a P. í.-hoz és az egységes katalogizálást ennek alapján valósítják meg. A Szovjetunióban az új szocialista könyvtárpolitika hozza meg az első országos érvényű katalogizálási szabályzatot, amelyet 1926—1934 114
