AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

V. Waldapfel Eszter: Az Országos Széchényi Könyvtár a felszabadulás óta (1945/1957)

könyvtáros szakon végzettek számára 2 éves ráfejelő tanfolyamot, mely elhelyezkedés és egyenlő elbánás szempontjából az egyetemi könyvtárszak elvégzésével egyenértékűnek tekinthető. 1958 februárjától folytatjuk a felsőfokú, előbb már érintett témamegbeszéléseket s megindítjuk az egész magyar könyvtárügy szempontjából oly jelentős kérdés, a könyvhigiénia legfontosabb problémáival kapcsolatos előadássorozatot. Befejezésül, munkánk elemzésénél nem feledkezhetünk meg a különgyűjtemények problémáiról sem. E tárgyak anyagának egyrésze, a múlt hibás könyvtárpolitikájából kifolyólag, amely elsőrendű feladatának nem a muzeális anyag feltárását és hozzáférhetővé tételét, hanem kizárólag az „örökkévalóság" számára való konzerválását tekintette, teljesen ismeretlen. Még olyan táraknál is (Kézirattár, Régi és Ritka Nyomtatványok Tára), ahol az anyag javarészéről régtől fogva készültek nyilvántartások, e katalógusok oly elavultak és oly kevés szempontból tárják fel az anyagot, hogy a rekatalogizálás minél sürgősebb követelménnyé vált. A Kézirattár, mihelyt fentebb már említett részkatalógusát, a Kéziratos források

37 című kiadványát elkészítette, hozzálátott nyomtatott katalógusának munkálataihoz. Ez hasonló gyűjtemény elengedhetetlen segédeszköze, elkészítése tovább nem halasztható, de igen komoly tudományos elmélyülést és sok időt igénylő feladat. Sajnos a Tárnak a jelenlegi körülmények között, az állandóan növekvő kurrens feladatai mellett, alig jut ideje ennek a kiadványnak a gondozására. Csak a legnagyobb erőfeszítések árán sikerült azt keresztülvinni, hogy legalább az anyag újkori, kötetes, magyar nyelvű része 1956-ban — sokszorosított formában és bibliográfiai feldolgozás nélkül — kiadásra kerüljön. A Tár folyamatosan végzi a francia, német, latin s egyéb nyelvű újkori anyag feldolgozását és catalogue raisonné formájában való kiadásának előmunkálatait, valamint a sokszorosított magyar nyelvű kéziratok katalógusának bibliográfiai jegyzetekkel kiegészített, nyomtatott, végleges kiadásra való előkészítését. A nyomtatott katalógus munkálatai mellett, természetesen minden eszközt megragad, hogy a múltbelinél sokkal magasabb igényű tudományos követelményeknek megfeleljen. Praesens cédulakatalógusaiban, melyekben korábban csak szerző, vagy címszó alatt szerepelt a kézirat, most sokféle tárgyi szempontból is feltárja anyagát. A történeti és irodalomtörténeti kutatás számára rendkívüli, tudományos értéket képviselő „Levelestár"-hoz a levélíró és címzett betűrendes katalógusa mellett 1951-ben időrendi katalógust szerkesztett s azt folyamatosan építi tovább, hogy ezzel a korokhoz: évekhez és napokhoz kötött történelmi kutatásokat — a mintegy 120 000 db levél egyenkénti átnézése nélkül — lehetővé tegye. 1952-ben megindította a Magyarországon található kéziratok bibliográfiai feltárását, mely munkálatokat mai napig végzi. 1957 végéig 30 000 cédula állt a kutatók rendelkezésére. 1957 végére tervet dolgozott ki az 1958 elején meginduló országos kézirat kataszter feltáró munkájához. A Tár felszabadulás utáni fejlődéséről tanúskodnak a gyarapodási adatok is.

38 Amilyen örvendetesek ezek az adatok s amilyen jelentős a Tár tudományos anyagfeltáró munkája, s a készülő nyomtatott katalógusok, annyira elmaradt e kincsek karbantartása. Ezen a területen talán a legerősebb e Tár 34