AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)
V. Waldapfel Eszter: Az Országos Széchényi Könyvtár a felszabadulás óta (1945/1957)
mellett, nem pedig egymással összefogva látták el feladataikat. Mindez: odavezetett, hogy a könyvtár nem tudta magának azt a megbecsülést megszerezni, melyet az 1952-es minisztertanácsi határozat eléje tűzött s ami az egész magyar könyvtárügy szempontjából annyira kívánatos lett volna. E szervezeti szétbomlással évek során sem tudtunk teljesen megbirkózni, annak ellenére, hogy a részfeladatok megoldásában számos eredményre, az OSZK tevékenysége hatósugarának kiterjesztésére hivatkozhatunk. A nemzetközi feszültség enyhülésével, Kelet és Nyugat egymáshoz való közeledésével párhuzamosan az Országos Széchényi Könyvtár külföldi kapcsolatainak kiszélesítése nem csupán a nemzetközi csere s a könyvtárközi kölcsönzés területén mutatkozik meg. A Könyvtár 1953-ban belépett a FID és IFLA könyvtártudományi egyesületekbe. A Szovjetunió és a népi demokráciák felé úgy látogatások formájában, mint a könyvcsere révén kapcsolataink mind erőteljesebbekké váltak. De a külföldi kapcsolatok jelentősége növekedett azáltal is, hogy mindig t több és több külföldi érdeklődő fordul levélben és személyes látogatás formájában is a Széchényi Könyvtárhoz. Ez esztendőkben külföldi látogatóink közül nem egy, a könyvtártudomány nemzetközi viszonylatban is kiváló képviselője fordult meg Könyvtárunkban. E látogatások száma 1956-ban mintegy 200 főre emelkedett. 1955 szeptemberében egy fővel részt vettünk Brüsszelben az IFLA, a FID és a Zenei Könyvtárak Nemzetközi Egyesülete által rendezett könyvtáros kongresszuson, ahol a felsőfokú könyvtárosképzéssel kapcsolatban egy 4 főből álló bizottság által elkészített hozzászólással szerepeltünk. 1957 szeptemberében a Varsói Nemzetközi Bibliográfiai Konferencián három tagú delegációval vettünk részt. A delegáció valamennyi tagja hozzászólt a programban szereplő kérdésekhez s különösen a nemzeti bibliográfia fogalmával kapcsolatban vetettünk fel problémákat. Sajnos külföldi tapasztalatcsere lehetőségeink még mindig nem kielégítőek. Ezideig még igen kevés alkalom nyílott arra, hogy a Szovjetunió és a népi demokráciák könyvtárügyét a helyszínen tanulmányozhassuk. 1952 őszén az intézetvezető helyettes volt 3 és fél hétig a Szovjetunióban, az itt szerzett tapasztalatok könyvtári munkánk színvonalát jelentősen emelték. Igen értékesek voltak számunkra azok a tapasztalatok is, amelyeket az intézet vezetője 1953 őszén szerzett 3 hetes bulgáriai tanulmányútján. 1954-ben a módszertani osztály vezetője Romániában tanulmányozta a közművelődési könyvtárak helyzetét, 1956-ban a módszertani osztály h. vezetője a Német Demokratikus Köztársaságban volt hosszabb tanulmányúton. 1956 tavaszán 90 magyar könyvtárosból álló csoport az ottani egyetemi könyvtár meghívására, Pozsonyban volt 4 napos tanulmányúton, amikoris a pozsonyi könyvtárakon kívül Szlovákia több nevezetes városának legjelentősebb könyvtárait látogatták meg. E csoportban könyvtárunk 23 dolgozóval volt képviselve. 1956 őszén az akkoriban megalakult Szabó Ervin kör rendezésében Bécsbe indított tanulmányúton 35 fővel vettünk részt. Itt elsősorban a bécsi Nationalbibliothek munkáját tanulmányoztuk igen behatóan. Az 1954-es esztendőben az Országos Széchényi Könyvtár újabb feladatokkal bővült. Már 1953 folyamán átvette és gondozta a zirci és gyöngyösi 28
