AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

V. Waldapfel Eszter: Az Országos Széchényi Könyvtár a felszabadulás óta (1945/1957)

A módszertani munka kiszélesítése és elmélyítése mellett — akár az OSZK keretein belül, akár önálló tevékenységként — jelentősen fejleszteni kell a könyvtártudományi dokumentációs szolgálatot is. Országos viszonylatban is jelentős és egyedülálló könyvtártudományi szakkönyvtárunk az elmúlt 5 esztendőben — mint arra már fentebb is céloztunk, nem fejlődött kellő mértékben, a nyugati folyóiratanyagban vannak a legnagyobb hiányok. A korábbi években e tényleges hiányoknál még fogyatékosabban történt ennek az anyagnak a referálása, illetőleg fordítása. Ezt a hiányt különösen a Béke-Világtanács 1953. évi budapesti határozata óta, annak szellemében igyekeztünk folyamatosan pótolni. Míg korábban a MagyarSzovjet Társasággal karöltve csupán a szovjet Bibliotekar cikkfordításait adtuk ki, addig 1956 óta a Könyvtári Tájékoztató című, kiadásunkban megjelenő folyóiratban a világ minden táján megjelenő legjelentősebb, számunkra a legtöbb tanulságot jelentő cikkek kivonatait, illetőleg fordításait adjuk. Az 1952-es minisztertanácsi határozat szabta meg az 1952 nyarán még csak két fővel rendelkező bibliográfiai részleg fejlődésének perspektíváját is. A bibliográfiai munka egyike volt azoknak a könyvtártudományi, gyakorlati tevékenységeknek, amelyeknek jelentőségét a Könyvtár egy pillanatra sem vesztette el szem elől. A Nemzeti Bibliográfia és a Folyóirat Repertórium 1946 óta folyamatosan történő kiadása azonban természetszerűleg és nagyon helyesen nem a bibliográfiai részleg, hanem a Könyvfeldolgozó osztály, illetőleg a Hírlaptár feladata volt. Ezt a feladatot az önálló, bár még mindig csak 5 főből álló osztály megalakulása után is otthagytuk és a munkaerők racionális kihasználása érdekében — mivel a bibliográfiák a kötelespéldányok katalogizálásával párhuzamosan készülhetnek — annak egyelőre ott is kell maradnia. Perspektívában azonban foglalkoznunk kell azzal a gondolattal, hogy e bibliográfiák szerkesztése is idővel Bibliográfiai osztályunk feladatává válhat. A Bibliográfiai osztály munkájában 1954-ig nagyjában ugyanazokkal a nehézségekkel küzdött, amelyek a Módszertani osztály zavartalan, egyenletes ütemű, céltudatos munkájának kibontakozását akadályozták. A különböző ajánló bibliográfiák feladatának, funkciójának tisztázatlansága, a számbeli méretek túlhaj szólása — legtöbb esetben a minőség rovására — meggátolta az egységes, helyes elvek kibontakozását. Ez általános, elvi zavaron belül, tisztázatlan volt az Országos Széchényi Könyvtár bibliográfiai tevékenységének profilja is. Rosszul értelmezett jelszóvá vált ezen a területen is az a törekvés, hogy az Országos Széchényi Könyvtár munkájában minél közelebb kerüljön a tömegekhez, a dolgozó magyar néphez. Ahelyett ui., hogy ezt saját feladatán, nemzeti könyvtári funkciójának maradéktalan ellátásán keresztül akarta volna megvalósítani, részben kívülről kapott helytelen irányítás következtében is, olyan ajánló bibliográfiák elkészítésére vállalkozott, amelyhez megfelelő szakemberei sem voltak, de mely nem is tartozott feladatai közé, legfőképpen akkor nem, amikor az illetékes területeken — adott esetben mezőgazdasági és egészségügyi területen — jól képzett szakemberek, sőt megfelelő profilú könyvtárak is álltak rendelkezésre. (Ilyenek pl.: A szocialista mezőgazdaságért, Legdrágább kincsünk a gyermek stb.)