AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

V. Waldapfel Eszter: Az Országos Széchényi Könyvtár a felszabadulás óta (1945/1957)

november 27-én ,,Mátyás király könyvtárától a 3000-ik népkönyvtárig" címen

24 a Nemzeti Múzeum dísztermében megnyílt nagyszabású reprezentatív kiállítást, mely a magyar könyv- és könyvtártörténet egészén belül az Országos Széchényi Könyvtár történetét kiemelve, mutatta be a magyar könyvtárügy fejlődését, négy hét alatt több mint tízezer látogató nézte meg. Megrendezésében az OSZK munkatársai igen sok segítséget kaptak Budapest valamennyi nagy, tudományos könyvtárától, amelyek nem csupán gazdag anyaguk rendelkezésre bocsátásával siettek segítségünkre, hanem munkatársaik az operatív munkából is derekasan kivették a részüket. Ugyancsak a jubileum alkalmából került sor az I. országos könyvtáros konferencia megrendezésére,

25 amelyiken a nagy referátumot a magyar könyvtárügy helyzetéről az OSZK vezetője tartotta meg. Ez az előadás először adott számot a magyar könyvtárügy felszabadulás óta megtett fejlődéséről és jelölte meg az egységes könyvtárügy további útját. Az átszervezés hónapjaiban s az azt megelőző szakaszban — részben éppen a jubileumi előkészületekkel kapcsolatos kutatómunka során — úgy éreztük, tisztázódtak végre a szocialista nemzeti könyvtár funkciója, feladatai mellett, de természetesen abból folyólag, gyűjtőkörének kérdései is. Akkor véglegesen eldöntöttnek éreztük — bár az utóbbi időben újabb kételyek támadtak e felfogással szemben — hogy a nemzeti könyvtár nem lehet egyértelmű a leszűkített hungarica könyvtár fogalmával. Az Országos Széchényi Könyvtár kiterjesztett gyűjtőkörébe tartoznak véleményünk szerint a magyar, magyarországi és magyar vonatkozású külföldi nyomtatványok és kéziratos könyvtári jellegű emlékeken kívül, az ennek az anyagnak vizsgálatához és könyvtári feldolgozásához szükséges bármely szakba vágó, alapvető művek, s a külföldi irodalom klasszikus alkotásai (a külföldi művek közül különös nyomatékkal gyűjti a humán szakba tartozó műveket). Mint a könyvtártudomány dokumentációs szerve, a könyvtártudományi szakkönyvtár birtokosa, fokozott mértékben s lehető teljességre törekedve gyűjti az e szakba tartozó műveket. 1956-ban a tudományos könyvtárak profiljának a meghatározása során gyűjtőkre, a gyakorlatban korábban is figyelembe vett, finnugor és rokonnépek irodalmával bővült. A könyvtár — mint korábban — kötelespéldány, vétel, ajándékozás és csere útján gyarapszik, 1953 óta jelentős gyarapodást eredményez a nemzeti tulajdonba került anyagból történő szerzeményezése; a 213/1951. XII/18. M. T. sz. rendelet megjelenése óta —, mely mint már fentebb említettük — a korábban 1 kötelespéldánnyal szemben Könyvtárunknak minden megjelent sajtótermékből 2 példányt biztosított, megkezdhettük a használati példány mellett, a muzeális példányoknak raktározását. Ebben az évben vállalta a Könyvtár először, az azóta folyamatosan nyújtott segítséget: a fenti rendelet értelmében az ugyancsak kötelespéldánnyal rendelkező Debreceni Egyetemi Könyvtár, valamint a Központi Statisztikai Könyvtár számára, saját feldolgozó munkájával párhuzamosan, katalógus cédulákat készít. A Könyvtár gyarapodása az utóbbi tizenkét esztendőben jelentős fejlődést mutat, hű tükörképe a beszerzési rovat emelkedésének.